Hoppá: van, amiben pártszimpátiától függetlenül is egyetért az „internet népe”

A XXI. Század Intézet októberi felmérésből kiderült, hogy a magyar közösségi média felhasználók számára fontos az emberi méltóság védelme és nem szeretik az álhíreket.

Az alacsony bérek nemcsak mennyiségi, de minőségi problémát is okoznak.
„A pedagógushiány kapcsán mindenképpen ki kell térni arra a látszólagos ellentmondásra, hogy hogyan beszélhetünk pedagógushiányról, miközben az egy pedagógusra jutó tanulók számát tekintve Magyarországon látszólag kedvező a helyzet. Sokan tévesen azt hiszik, hogy ha az egy pedagógusra jutó tanulók száma alacsony, az azt jelenti, hogy egyszerre van elég pedagógus és jut elegendő figyelem a tanulókra. Az adatok azonban nem igazolják ezt. Bár Magyarországon a nemzetközi átlagnál jóval alacsonyabb az egy pedagógusra jutó tanulók száma, a magyar oktatás mégsem mondható eredményesnek. Két ország van Európában, Portugália és Észtország, amelyik folyamatosan tudott javítani az eredményességén a PISA-felméréseken, mégis, az egy pedagógusra jutó tanulók száma náluk magasabb, mint nálunk.
Ez a mutató ugyanis valójában mindössze azt mutatja, hogy mennyire pedagógusintenzív az oktatási rendszer. A magyar rendszer fajlagosan több pedagógust használ fel, mint sok más ország oktatási rendszerei. Ennek azonban alapvetően két olyan oka van, amelyek közül egyik sem a teljesítményt erősíti. Az egyik a korszerűtlen pedagógiai szemléletű szakmapolitikából fakad, amely elsősorban a sok tantárgyban és sok ismeretben látja a tudás forrását. A másik pedig a magyar szülők azon igénye, hogy gyermekeik minél homogénebb közegben tanuljanak, ezáltal fenntartva a nemzetközi összehasonlításban is feltűnően nem mérethatékony iskolarendszert. Míg az európai iskolákban átlagosan 600 tanuló tanul, addig nálunk az átlagos iskolaméret ennek a fele, az általános iskolák esetén pedig még ennél is alacsonyabb: az általános iskolák felébe 150 tanulónál kevesebb gyerek jár. Itt pedig a kígyó a farkába harap, hiszen a zsúfolt tananyag, a túl sok tantárgy és a kis méretű buborékiskolák mesterségesen magasan tartják a pedagóguslétszámot, amit az oktatási rendszer csak úgy tud úgy-ahogy biztosítani a jelenlegi keretek mellett, ha alacsonyan tartja a pedagógusok költségét (lásd újfent a fenti táblázatot).
Az alacsony bérek pedig nemcsak mennyiségi, de minőségi problémát is okoznak. Minél kevésbé vonzó a szakma, annál kevesebben jelentkeznek a pedagógusképzésbe és helyezkednek el utána, és annál kisebb az esélye a minőségi szelekciónak. Ráadásul a leánykori nevén pedagógus életpályamodell sem segíti a minőséget. Egy 1500 pedagógus körében végzett online adatfelvétel azt mutatta, hogy a bérek és a munkaterhelés között nagyon gyenge a kapcsolat, ráadásul a rendszer a minőségi pedagógusi tevékenységeket (innováció, bemutató óra, mentorálás) sem díjazza. A magyar rendszerről elmondható, hogy pazarló, mivel az olcsó és sok munkaerőt választja a kevesebb, de drágább és így jó eséllyel minőségibb munkaerő alternatívája helyett.
Ezeknek a tendenciáknak már most is érzékelhető a negatív hatásuk. A túlterhelt és alulfizetett pedagógustól nem várható el minőségi munka. Ráadásul az egyre öregedő szakma és a fiatal szülők közötti táguló generációs szakadék a megfelelő kommunikációt is akadályozza a szülők és a pedagógusok között (a gyerekekről már nem is beszélve). Még hosszabb távon pedig a nem megfelelő szintű oktatás azt eredményezi, hogy a fiatalok egy része elhagyja az országot, a másik részük pedig a minőségi gyermeknevelés egyik alapvető feltételének (jó minőségű közoktatás) hiányában kevesebb gyermeket fog tudni felelősen vállalni. A tanárhiány így gyermekhiányhoz is vezethet, ami által pedig az ország olyan lefelé tartó spirálba kerül, hogy előbb-utóbb nyugdíjasotthonra fog emlékeztetni. Persze csak akkor, ha nem teszünk ellene.”