Hadházy Ákos csalódott. Még meg sem alakult az április 3-i választás eredménye nyomán felálló új parlament, a volt fideszes és LMP-s politikus szerint frakciójának többi tagja rossz, sőt tragikus döntést hozott azzal, hogy mégis bemegy hétfőn az alakuló ülésre, és leteszi az esküt.
Igaz, a Momentum képviselőcsoportja a fizetéshez és az egyéb lehetőségek megszerzéséhez elengedhetetlen gesztust követően az „érdemi részről” kivonul,
ám a balos állatorvosnál már ez is kiverte a biztosítékot.
Tegyük hozzá: Hadházy most nem tud kilépni abból a pártból, amelynek a frakciójában amúgy helyet foglalna (valahol elvileg muszáj lenne neki, különben a tavalyi előválasztáson sem indulhatott volna), mert sosem lépett be. Két párt után igazi outsider ő, valódi főnyeremény (volt) a Momentumnak.
Az önjáró honatyát egyébként már az is elkeserítette, hogy az MSZP és az LMP előzőleg szintén jelezte, képviselőik bemennek az alakuló ülésre. A láthatóan egyfajta különutasságra játszó, az önostorozásban is szép krediteket gyűjtő lilák egy ideig lebegtették a bojkottot, azaz a „Hadházy-modell” alkalmazását, aztán végül egy öszvérmegoldásra jutottak. Csakhogy ezzel még saját köreikben is inkább bolondot csináltak magukból. A káposztát más eszi meg, a kecske éhen marad. S még a hős ellenálló pózát sem sikerül felvenni.
Kétségtelen: a kapitális bukás után az ellenzéknek új utakat kell(ene) keresnie, hiszen amit eddig kipróbáltak, finoman szólva sem vezetett sikerre. Az is igaz, hogy tizenkét éve inkább a hardverrel foglalkoznak, vagyis a technikai részletekkel, a pártok közötti erőviszonyokkal, a pozíciók felosztásával. A szoftverre nem sok energia maradt,
pontosabban addig jutottak, hogy O1G.
Ez pedig a jelek szerint kevés, hiába üvöltötték a Simicska-szlogent az előző, 2018-as parlamenti választás hasonló eredményén kiboruló fővárosi tüntetők annak idején. Bár azt hitték, akkor sem ők voltak a többség. Sőt. Ennél többre azonban nem futotta, legfeljebb némi szociális demagógiára.
A „csodafegyver”, a totális összefogás és az előválasztás ráadásul éppen visszafele sült el, amennyiben a listavezető Márki-Zay Péter lett, az egyéni jelölteket pedig leginkább pártalkuk nyomán választották ki. Ezt még Gyurcsány Ferenc is elismerte, a vereség okait immár nyilvánosan boncolgatva. Kiderült továbbá, hogy a morális faktor is igencsak hiányzott, például azért, mert egységnek hazudták a szétesést, MZP-t pedig úgy ajánlották hónapokig a választóknak, hogy később kiderült, egy percig sem álltak mögötte. Leszámítva mondjuk szerencsétlen Karácsony Gergelyt, akinek a kapitányt „köszönhette” a hatpárti csipetcsapat.