NEM.
„Kérdésként felmerült, hogy az egyébként komoly vegzálásra, ami az orosz kisebbséget érte, lehet-e válasz az orosz invzázió. Nos, az oroszellenesség már a Majdan győzelme előtt is benne volt a levegőben, azelőtt követelték az ukrán nacionalisták a nyelvtörvény eltörlését, hogy az első orosz BTR-ek kigördültek Szevasztopolból, azóta meg rengeteg negatívum történt, beleértve gyilkosságokat is, de nem népirtást – ezrével nem öltek az ukránok orosz nemzetiségű civileket 2014-15-ben sem. Indok lehet-e tehát az elnyomás arra, ami most folyik?
NEM.
Nos, ha valaki zaklatja a családját akkor agyonveri az illetőt utcán? Közben úgy harcol, hogy felégeti a védeni kívánt rokonai, testvérei házát? Oroszország OROSZ nyelvű városokat bombáz porrá, ez olyan, mintha egy határon túlra szakított magyar városban bezárnák kedves szomszédaink a magyar iskolákat, erre mi szétbombáznánk a várost, beleértve a számunkra fontos dolgokat, mondjuk saját templomainkat is. Oroszország most saját nyelvét és kultúráját támadja – bizonyára nem ez volt a szándék, de ez az eredmény. Hány ukrán anyanyelvű polgára volt Mariupolnak? Megmondom: 10%. Aki háborút kezd, az kinyit egy ajtót egy hatalmas sötét szobába, semmi sem lesz úgy, ahogy várta. Ez most nagyon nem úgy megy, ahogy az oroszok elképzelték. Ez az egész borzalom Vlagyimir Putyin felelőssége, már sokkal több orosz vére szárad a kezén, mint amiről az ukrán nacionalisták valaha álmodtak. Ettől még nem tetszik nekem az az új Ukrajna, ami 2014 után született, de arányokat ne tévesszünk, nem Zelenszkij támadta meg Oroszországot.
Ez a véleményem, és ezzel lezártam a hasonló kérdésekre a válaszadást. Ha valakinek nem tetszik – nem érdekel, ugyanúgy, ahogy nem érdekelnek az ellenkező irányú kritikák sem, nem fogok kék-sárgába öltözni. Addig biztosan nem, amíg alapvetően nem változik Kijev hozzáállása a magyar közösséghez, és nem térünk vissza a 2014/17 előtti viszonyokhoz.”
Fotó: EYEPRESS NEWS / EYEPRESS VIA AFP
Az amerikai hadsereg titkára olyan körülményekre hívta fel az ukrán vezetés figyelmét, amelyek Zelenszkijt egyre inkább a konfliktus mielőbbi, békés rendezése felé terelik.
„A háborúkat akkor indítják, amikor valaki úgy akarja, de nem akkor zárulnak le, amikor valaki úgy akarja.”
Megdöbbentő az a súlytalanság, amit az Európai Bizottság elnöke jelent a világpolitikában.
Nehéz eldönteni, hogy a Politico az ukrán, vagy az európai közvéleményt, esetleg saját magát akarja megnyugtatni. Ezzel a cikkel valószínűleg egyik sem sikerült.
Egyértelmű üzenetet küldött az ukrán vezetés.
Erdogan ismét felajánlotta, hogy náluk tartsák az orosz–ukrán béketárgyalásokat.
Leírom újra: a 2022-as választás után balos mérőcégek vezetői maguk árulták el: szimplán átverték az embereket.
Ezt hogy sikerült?
