Hogyan vesztette el a jobboldal a felső középosztályt?

„Még egy darabig elleszünk a választási eredményekhez kapcsolódó megmondásokkal. Miután kellően kiörömködtük magunkat – mert mégiscsak a káröröm a legnemesebb öröm, hiszen érdek nélkül való –, érdemes arra figyelnünk, hogy mit vesztettünk, és talán keresni a veszteség magyarázatait, amit a jobboldal a mai napig nem tett meg Hódmezővásárhely kétszeri – 2018-as és 2019-es – elvesztése után, a baloldal pedig sem 1990, sem a 2010-es kudarcuk, de azt követő sorozatos kétharmadok után sem. (A baloldal kudarcainak az oka szerintük egyszerűen a »renccer«, és csak a forradalom a megoldás… de erről majd máskor.)

Most jól látszik, ami már a 2018-as választás után felsejlett: a jobboldal elvesztette a felső középosztályt.

Olyan környéken van szerencsém lakni, ahol 1990 óta még Horn Gyula triumfálása idején sem tudott nyerni a baloldal, most pedig 10 százaléknál is nagyobb előnnyel vitte a választókerületet. Buda három olyan választókörzete is elbukott, amelyek még sosem. Sőt, a leggazdagabb elit és a felső középosztály egy, a Társadalomelméleti Kollégiumban kitermelt, mélybaloldali jelöltre szavazott. Rózsadomb és Pasarét népe egyenlőséget akarna? Biztosan nem.

Aki meg jól képzett, nyelveket beszélő létére mégsem baloldali világpolgár, hanem kötődik a helyihez, sőt, talán még jobboldali is, az nyilvánvalóan vagy a múlt maradéka, vagy osztályáruló. A másik fontos tapasztalat, hogy az állítólagos jobboldali diktatúrában a rejtőzködő szavazók  nagyobb részben a jobboldalra szavaztak.

2018-ban és most is azt várták a kutatók, hogy a rejtőzködő szavazó – aki akar szavazni, de nem árulja el a pártját – baloldali. És azért rejtőzködik, mert »jobboldali diktatúra« van, de a fülke magányában majd jól behúzza az ikszet a baloldali jelöltre. De nem így van. Úgy tűnik, hogy valójában a jobboldaliak rejtőzködnek. A baloldalnak ugyanis már 2018 előtt sikerült olyan véleményklímát kialakítani és máig fenntartani, hogy Rákosi, Kádár minden bűne és a mai baloldal kormányzás- és kormánybuktatás képtelensége ellenére is a baloldali vélemény számít erkölcsösnek, míg a jobboldali  szégyellnivaló.

A »jobboldali diktatúrában« a nyilvánosság véleményklímáját a baloldal uralja.

Vigasztalhatja magát azzal a jobboldal, hogy a baloldal – mai változatában a liberális posztmodern vagy woke – egy szubkultúra lett, ez a szubkultúra azonban olyan társadalmi csoportokhoz tartozik – az elit és a felső-középosztály –, amelyik uralja a kulturális intézményeket: az oktatást – elég csak belenézni a mostani »jobbos« tankönyvekbe –, a színházi, filmes és irodalmi életet, illetve a médiát is.

A két tapasztalat összefügg. A jelenségnek vannak nem helyi, nem magyar okai: az Új Osztály felemelkedése. Úgyis fogalmazhatnánk, ahogy a nyugatiak teszik '68 óta, miért lázadnak a gazdagok?

Ezzel a tanult felső középosztály uralkodó világképe az lett, hogy nincs valóság, nincs objektivitás, csak vélemények és konstrukciók vannak. Így minden frusztráció oka csak a többi ember nem megfelelő véleménye. A szép új világ, mindenki megelégedettsége akkor jön el, ha a teljesítményre és morális helyeslésre vonatkozó véleményeket át tudják alakítani. Itt tartanak ma. (Az elit és felső középosztály mérhetőséggel, számonkérhetőséggel szembeni averziója abban is látható, hogy a jobboldali tagjai is ilyen iskolákba viszik gyermekeiket, és ilyen afunkcionális tevékenységek felé terelik őket.)”

Nyitókép: MTI