Én jobbra, te balra, oké?

„Látom, a baloldalon súlyos gondot okoz, hogyan lett újra kétharmad, milyen a mi oldalunk, honnan, miként lehetne halászni legközelebb vidéki szavazatokat.

Az erőfeszítés azonban hasztalan. Hogy miért, arra egy régebbi írásommal válaszolok:

-------------

Vagyok, aki vagyok. Neked viszont fogalmad sincs, ki vagy.

Nem, nem akarok veled megegyezni semmiről.

Beszélgetni sem szeretnék, ha nem muszáj.

Nekem a vidék, neked a Pozsonyi út. Nekem a csend, neked a zsivaj. Nekem a horgászverseny, neked az alternatív színház. Nekem az Alföld, neked Alföldi.

Enyém a valóság, tiéd a látszat. Enyém az antikvárium, tiéd a Tumblr. Enyém a szex, tiéd a pornó. Enyém az asztaltársaság, tiéd a flashmob. Enyém a publicisztika, tiéd a blogolás. Én már otthagytam a Facebookot, te ott élsz.

Én fröccsöt iszom (ittam), te belga sört. Én füvet nyírok, te füvezel. Én olykor kötök nyakkendőt, te zakót sem veszel.

Nekem a piros-fehér-zöld, neked a szivárványszínű. Nekem a zöld-fehér, neked még csapatod sincs. Nekem a gólöröm, neked a dühroham, ha győznek a magyarok.

Nekem Erdély, neked Románia. Nekem Mátyás király, neked Eörsi Mátyás. Nekem az aradi vértanúk, neked az Aradi utca. Nekem 1956, neked 1957. Az én apám a szabadságharcos, a te apád a gyilkos oldalon. Én azt hallottam otthon, hogy a kommunisták gazemberek, te azt, hogy hősök. Mi Szabad Európát hallgattunk, ti Kádárt Jánost május 1-jén. Ti kétségbeestetek 1989-ben, mi fellélegeztünk.”

Nyitókép: MTI/Kovács Attila