Külföldön élő magyarok voksaival győzött az ellenzéki Vajda Zoltán

„A XVI. kerületben a külföldön élő magyarok voksaival győzte le az ellenzéki Vajda Zoltán a fideszes Szatmáry Kristófot, a balliberálisok mégsem sivalkodnak.

Önmagában ez a hír mínuszos lenne, főleg hogy érdemben nem változtat semmin, az Országgyűlésben kétharmada lesz a kormánypártoknak.

Igen ám, csakhogy ha közelebbről megvizsgáljuk a történteket, nagyon érdekes ellentmondásra bukkanunk.

Amíg a balliberális politikusok, megmondóemberek és újságírók

addig a Nyugaton élő, magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgárok szavazati jogát nem vonják kétségbe.

Félreértés ne essék, én sem. Ugyanakkor mégiscsak érdemes megvizsgálni néhány lényegi különbséget a két csoport helyzete és a választásokon való részvételének feltételei között.

Kezdjük az elején. A tévhitekkel ellentétben a törvény nem tesz különbséget az elszakított területeken és a más országokban élő honfitársaink között, ugyanazok a szabályok vonatkoznak egy londoni és egy csíkszeredai lakcímmel rendelkező magyarra. Mindketten szavazhatnak levélben, de csak pártlistára, egyéni jelöltre nem.

Ez így logikus és korrekt, nyilván egyikőjük szempontjából sem mindegy, ki vezeti Magyarországot.

• Egy csíkszeredai magyar számára prioritás, hogy milyen fejlesztések valósulnak meg a magyar állam pénzéből külhoni területeken; mennyiben tudja elősegíteni az anyaország kormánya a szülőföldön való boldogulást; valamint, hogy mennyire erőteljesen képviseli a magyar külügy az ő nemzetiségi jogait.
• Egy londoni magyar szavazatát pedig elsősorban a kormány diaszpóra-politikája, valamint az anyaország gazdasági teljesítőképességének alakulása  befolyásolja. Utóbbi nyilván azért, hogy adott esetben anyagilag is megérje neki hazatérni.

A legtöbb külföldön (főleg Nyugat-Európában) élő magyar azonban még mindig magyarországi lakcímmel rendelkezik, akkor is, ha már 15-20 éve elhagyta a szülőföldjét.”

Nyitókép: Horváth Tamás Facebook-oldala