A magyar nemzet jövője az ifjúságában van

„A 777 Blog Társalapítójaként, hat év közös munka után elhagyta a közkedvelt portált, és a Vasarnap.hu-nál folytatja. Mi a váltás oka?

A 777 Blog egy nagyon szép időszaka az életemnek. Létrehoztunk egy fiatalos, közösségi oldalt, amelyet több százezren visszatérően olvasnak. Nagy eredmény ez, ugyanakkor minden ember életében eljön az a pont, amikor egy kicsit változtatni szeretne és új kihívások elé néz. Elérkezett az én életemben is egy ilyen fordulópont. Úgy érzem, hogy ez a hat év igen termékeny szakasza volt az életemnek. Szerkesztőtársaimmal jó barátságot köthettem, részese lehettem esketésüknek, együtt izgulhattunk a gyermekek születésénél, de együtt voltunk komoly nehézségek és tragédiák között is.

A 777 egy igazán jó közösség, amely továbbra is működik és ez nagy örömmel tölt el.

Mint minden szerkesztőség életében mindenütt vannak olyan irányvonalak, amit képviselni kell. Magamat ennél szabadabbnak és szókimondóbbnak tartom, így úgy ítéltem meg, hogy új terepen is kipróbálom magam.

Lehet-e egyáltalán egy pap szókimondó?

Igen, annak kell lenni, mert Jézus sem teketóriázott, hanem ő is nevén nevezte a dolgokat. Ma is így kell tenni, magát a bűnt is nevén kell nevezni. Böjte Csaba atya azt mondja, hogy az önsajnálat bűn. Igen kemény szavak ezek, de ha jobban meggondoljuk mély igazság van benne. Nekünk magyaroknak is többnek kell lennünk, nem szabad sopánkodnunk, tennünk kell a holnapunkért minden nap. Ezért bűnnek tartom, ha valaki a saját nemzete, vagy a saját egyháza ellen fordul – akár mondjuk egy választási kampány időszakában. A véleménynyilvánítás lehetőségével élni kell. Ki kell mondani, figyelmeztetni kell a ránk bízottakat, akik figyelnek ránk.

Nem áltathatunk senkit, nem árulhatunk zsákbamacskát, irányt kell mutatnunk azzal, hogy nevén nevezzük a dolgokat.

Felelősséget kell vállalnunk az élet minden területén és tisztességgel, méltósággal kell tevékenykednünk. Így igyekszem egyházi szolgálatomnak eleget tenni és íróként is ezt szeretném hangsúlyozni a következő generációk számára.

Úgy tudom az elmúlt hat évben számos pozitív visszajelzést kapott a fiataloktól írásaira, véleményére.

Igen, az elmúlt évek visszajelzései valóban arra inspiráltak, hogy ezen az úton kell tovább mennem. Tizenöt éve tanítok. Látom és ismerem a fiatalok kihívásait és azokat a kérdéseket, amelyek foglalkoztatják őket, de gyakorta nem tudják megfogalmazni azokat.

Mivel a fiatalok között mozgolódom, úgy látom hitelesen tudok szólni a bajaikról és néha talán sikerül tanácsot, segítséget is nyújtanom azoknak, akik egy kicsit megtévednek, vagy elakadnak az életükben.

Az ifjúság sorsáért nem aggódni kell, hanem tenni valamit a boldogabb és kiegyensúlyozottabb jövőért.

Egy percig se essék félreértés: nincs nálam a bölcsek köve!  Ugyanakkor én nem a focipálya széléről kiabálok be, hogy mit hogyan kellene csinálni a magyar oktatással, hanem mint egy játékosedző a pályára lépek és a fiatalokkal együtt igyekszem megnyerni a meccset.

A magyar nemzet jövője ifjúságában van, ami most dől el. Ezért kell dolgoznunk mindannyiunknak, szülőknek, tanároknak és a papoknak is, hogy minél többet tudjunk adni azokból az értékekből, mintákból, amelyek segíthetik őket az életükben.”

Nyitóképen Bese Gergő atya. Fotó: Képernyőfotó