Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Az ellenzék permanens rosszindulata viszont nem magánügy!
„Azt mondja Jakab Péter, hogy a szomszédban folyó háború okozta válság súlya alatt hamar összeomlik az ország, majd bukik a kormány, ő pedig készen áll. Majd tanácsot kér Róna Pétertől. Donáth Anna viszont úgy véli, hogy több európai politikára van szükség, majd az uniós parlamentben követeli, hogy a jogállamisági eljárás keretében zárják el Magyarországtól a forrásokat. Karácsony Gergely szerint az »elmaradott« vidék szavazott Orbánra, Budapesten minden rendben van. Tordai Bence a történelmi kudarccal végződő választások után is fegyvereket küldene az ukrán–orosz háborúba, végül Gyurcsány újra szervezné az egységes baloldal. Ezek tényleg semmiből sem tanultak? Továbbra is az ártó szándék mozgatja politikájukat.
Hatpárt, kilenc elnök (vannak társelnökséggel működő szervezetek), aztán ott van még Márki-Zay, illetve Dobrev Klára. Tizenegy ember – ez már egy focicsapat. És senki, de senki nem vállalja a felelősséget; és mindenki, de tényleg mindenki ott folytatja, ahol abbahagyta.
Igazából a kutyát sem érdekelné, hogy az önsorsrontó baloldal továbbra sem tudja magát összeszedni. A hülyeség ugyanis magányügy. Legalábbis addig, amíg nem árt vele másnak. De a helyzet az, hogy amit tesznek, az az országnak kínos és borzalmasan káros, ugyanakkor kockázatos, és pusztító is lehet egyben.
Jakab Péter azért szurkol, hogy minél rosszabb legyen az országnak (annál jobb szerinte az ellenzéknek), a Momentum mindent megtesz, hogy ne jussunk hozzá a nekünk járó uniós pénzekhez, Dobrev Klára ott kelti rossz hírünket, ahol tudja, Tordai Bence pedig továbbra is fegyvereket küldene Ukrajnába.
Ez lenne a felelős ellenzéki politika?”
Kép forrása: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd