A Tungsram „öröksége az innováció”, a munkásaié az éhkopp

„Innováció itt láthatóan annyi volt, hogy a korszerű, a nagy cégeknek minden kedvezményt megadó állam által teremtett feltételeket, vagyis a munkás érdekképviselet lefegyverzését, a sztrájkjog nevetségességig gyengítését modern és szakszerű módon használta az új főnökség: alig két hónappal ezelőtt, vagyis a Tungsram-dolgozók több mint felének elbocsátása előtt gyorsan és egyoldalúan átírták a kollektív szerződést, hogy a lehető legkevesebbel ússzák meg emberek kirúgását, mint arról Sallai Gábor szakszervezeti vezetőtől értesülhettünk. A felmondási időt, a végkielégítést és csoportos létszámleépítés esetén a vállalatnál dolgozó házastársak védelmét érintő pontokat mind átbabrálták modern, szakszerűen dolgozó kezek.

Örökségük az innováció.

Majd jönnek az oknyomozó újságírók, és talán talán a munkásokat képviselő ügyvédek, akik esetleg valamennyit előásnak arról, hogy miről is szólt a hivatalos tulajdonosváltás 2018-ban, amikor akár már tudhatták is a cég számait ismerők, hogy ebből nem lesz fényes jövő. Hogy az új tulajdonosi körnek miért érte meg a süllyedő hajó kormányához állni, csak találgatni lehet egyelőre.

Mindenesetre századjára és ezredjére is kiderült, hogy amíg itt alapjaiban nem változik meg valami, igazi kockázatot csak a melós vállal, már egy nagyvállalathoz való belépés pillanatában is. Amíg a Széll Kálmán Terv és leszármazottai változatlanok, amíg a munkás érdekképviseletet a magyar vezető elit továbbra is kiherélt állapotban tartja, amíg semmilyen nagy munkáltató nincs arra kényszerítve, hogy igazi felelősséget vállaljon az alkalmazottaiért, addig ez mind így is marad.
Ő az első, akit feláldoznak, és az utolsó, amikor osztanak.

A kövér macskák az ilyen csődöktől sose fogynak le. Ők sose éheznek.”

Nyitókép: A Tungsram kaposvári Elektroncsőgyárának dolgozói különböző izzólámpákat ellenőriznek, 1977. január 24.
MTI Fotó – Bajkor József