A Rubicon átlépése

„Az országgyűlési választás eredményeinek ismeretében sorra születnek az írások, amelyek szerzői megtalálni vélik a nem várt mértékű ellenzéki kudarc okait, megnevezik annak fő személyi és párt felelőseit. Ezek közé sorolják a Jobbik szavazótábora nagy részének elvesztését, részben elpártolását, részben otthon maradását. A pontos számokat csak becsülni lehet, de a megállapítás kétségtelenül igaz.

A Jobbik visszaesése a 2018-as – a 20%-os eredményt a párt vezetői által elhibázottan kudarcnak tekintő – választás után indult meg. Mélypontját a 2019-es EP választáson érte el. Ezután Jakab Péter elnökletével megerősödött, bár a 2018-as támogatási szint közelébe nem került. A most vélhetően reálisan megállapított nagyarányú szavazatvesztésben meggyőződésem szerint a közös listára kényszerülés mellett nagy szerepe volt a Jobbik előválasztási taktikájának, paktum kötésének. Ezt nemcsak utólag látom így, az erre vonatkozó rövid elemzésemet még jóval az előválasztásokat megelőzően, 2021 júniusában megküldtem a Jobbik Országos Elnökségének. A figyelem felhívásom süket fülekre talált.

Most sokunkat, a párt tagjait és kitartó szimpatizánsait foglalkoztató kérdés: Merre, hogyan tovább Jobbik? A szóban forgó rövid elemzésben megfogalmazott felvetéseim jórészt ma is aktuálisak, ezért segítendő a tágabb körű közös gondolkodást a Jobbik jövőjéről, közzéteszem azt. Az írásnak »A Rubicon átlépése« címet adtam:

»A politikai pártok működésük során változnak, és ez természetes. Változik a társadalmi-politikai környezet, néhány alapkérdés mellett a megoldandó feladatok, így változnak a programok. Az viszont elvárható, hogy megmaradjon a választott és vállalt ideológia magja, valamint a legkeményebb politikai küzdelemben is legyen erkölcsi mérce. A Jobbik tizenhét éves működése során meghatározó pártok szűntek meg, újak keletkeztek, közel álló pártból ellenfél, sőt ellenség lett, ellenfélből szövetséges. Megalakulásunkkor az ellenfél a kormányon lévő balliberális pártok, az MSZP és az SZDSZ voltak, az ideológiailag közelebb álló pedig az ellenzékben lévő Fidesz volt. Ma az orbáni diktatórikus rendszer leváltása a célunk, és ennek érdekében együttműködünk egykori ellenfeleinkkel.

Mindez szükséges és elkerülhetetlen. A kérdés az, hogy ennek a szövetséggé vált együttműködésnek meg kell-e húznunk a határait. Az együttműködés szintjét döntően a Fidesz választási törvény módosításai jelölték ki. Az egyfordulóssá tett választás 2014-es és 2018-as eredményei egyértelművé tették, hogy az orbáni rendszer leváltása csak abban az esetben lehetséges, ha egy választókerületben egy ellenzéki jelölt indul. Ez még lehetővé tette volna a külön ellenzéki pártlistákat, a Jobbik így önálló programmal megjelenve a nagyszámú csalódott Fidesz-szavazóknak nyújtott volna vonzó választási lehetőséget. Orbán Viktor ettől tartva megtette a második választási törvény módosítását, ami kényszerűen egy listára terelte, és ezzel szorosabb együttműködésre kényszerítette az ellenzéki pártokat. A Jobbiknak, mint pártnak, nem maradt más lehetősége, mint annak tudomásul vétele, hogy jelöltjei a DK jelöltjeivel közös listán fognak szerepelni, így Jakab Péter Gyurcsány Ferenccel. (Az egyénnek, egy képviselőnek megmaradt az a választása, hogy ezt elfogadva sem akar a közös listán jelöltként szerepelni.)

Az ellenzéki pártok úgy döntöttek, hogy a közös jelöltek személyéről előválasztás döntsön. Ez indokolt és demokratikus lépés volt: kérjük ki a választók véleményét. Úgy gondoltam, a Jobbiknak három lehetősége lesz. Abban a kerületben, ahol a jobbikosnak van esélye, ott természetesen őt indítjuk és nagy erővel támogatjuk. Ott, ahol nincs ilyen jelöltünk, de más pártnak van olyan aspiránsa, aki minden szempontból méltó a Jobbik támogatására, ott ezt ki is nyilvánítjuk. A többi – úgy véltem a legtöbb – helyen, ahol nem indítunk jobbikost, a választókra bízzuk a döntést, hiszen ezért van az előválasztás.

Az előzőekben leírtakhoz képest bejött egy negyedik opció: a Jobbik támogatására egyértelműen méltatlan jelöltek mellé állás. Az általunk támogatottak összetételét látva pedig nyilvánvalóvá vált egy Jobbik-DK paktum megkötése. A számos méltatlan jelölt közül most csak egyet emelek ki, aki a legnagyobb megütközést keltette: Tóth Csaba. Az, hogy az MSZP-ben hogyan működött, milyen eszközöket használt, legyen az ő belső ügyük. A védhetetlen korrupciós ügyei, és szinte maffiózó magatartása, amit annak idején többek között Karácsony Gergely leplezett le, méltatlanná teszik a Jobbik támogatására – és ez mégis megtörtént. Lehet az indok, hogy ő már bizonyított, mert legyőzte a Fidesz jelöltjét? Ha ez mindent felülíró szempont, akkor miért tartunk miniszterelnök-jelölti előválasztást, hiszen Gyurcsány Ferenc már bizonyított, 2006-ban 1:1-ben megküzdve Orbán Viktorral, legyőzte őt. A sok DK-Jobbik jelölt közül is vannak olyan jelöltek, akik szerintem nem érdemelték ki a Jobbik támogatását. Egyébként a Jobbik őket is elfogadhatná, ha a mi előzetes támogatásunk nélkül nyernék meg az előválasztást. Akkor lehet mondani, hogy a Fidesz az ellenfelünk, és elfogadjuk az választók mellettük kinyilvánított támogatást, és közös jelöltnek tekintjük őket.

A Jobbik érthető célja, hogy minél több közös jelöltet adjon, ezzel lehetővé téve az ő választási győzelmüket, és egy erős frakció létrejöttét. Azt állítjuk, egy erős Jobbikra azért van szükség, hogy ellenzéki győzelem esetén ne a 2010 előtti világ jöjjön vissza. Természetesen Gyurcsány Ferencnek is meg kell adnunk a változás lehetőségét, de mégis, fel kell tennem a kérdést: ennek a világnak ki a ma is aktív politikusok közül a szimbóluma? Tóth Bertalan vagy Gyurcsány Ferenc? Úgy akarunk egy remélt győzelem után az Gyurcsány Ferenc és pártja ellensúlya lenni, hogy a mostani együttműködéssel egyben a DK erős parlamenti jelenlétét segítjük elő? Most azért a legfőbb szövetségesünk, hogy majd a legerősebb ellenpontjuk lehessünk? 

Ez a DK-val önként vállalt előválasztási szövetségünk számomra a Rubicon átlépését jelenti. Erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy így tudunk-e azon az úton haladni, amit az Elvi nyilatkozatban saját magunk számára kijelöltünk. Tágabb ismeretségi körömben sokan vannak, akik jobboldaliak és szemben állnak a jelenlegi rendszerrel, de nincs meg bennük az az Orbánnal szembeni elemi gyűlölet, ami minden egyébtől függetlenül elviszi őket a szavazó urnához. Az is számít nekik, hogy kire adják a voksukat. Számukra Gyurcsány elfogadhatatlan, de mégis szavaznának erre a közös listára, mert ott van a Jobbik. Ők most elbizonytalanodtak ennek a paktumnak a láttán. (Amire már újságírói elemzések is rámutattak.) Vagyis a Jobbik ezzel a DK-szövetséggel a maradék jobboldali bázisát erodálja, így az összellenzéki szavazatokat, ezzel a kormányváltás esélyét is csökkenti.«

Az eredmény ismert. A paktumnak a Jobbik számára pozitív eredménye nem lett, egyetlen egyéni képviselői helyet sem szereztünk, a DK ugyanakkor jelentős mandátum különbséggel lett a parlament legerősebb ellenzéki pártja. A mostani kérdés, amire szerintem nekünk választ kell találnunk: hogyan lehet visszafelé átlépni – az időközben nagyra duzzadt – Rubiconon.”

Nyitókép: Facebook