A mesterséges és az emberi cselekvőség viszonyáról

„A mesterséges és az emberi cselekvőség viszonya most a nagy kérdés. Például, hogy mi, a Homo sapiens milyen mértékben vagyunk hajlandóak átengedni döntéshozatali jogköröket az intelligens gépeknek? Vegyük példának a szabad piac koncepcióját. Amikor Friedrich von Hayek azzal érvelt, hogy a központi tervgazdaságok az információ és a tudás áramlásának szűk keresztmetszete miatt vannak bukásra ítélve, még nem léteztek olyan technológiák, amelyekkel le lehetett volna küzdeni ezeket a korlátokat. Mivel azonban napjaink globális gazdasága a fizikai gazdaságból egyre inkább digitálisba megy át, a mobiltelefonok, a big data és az 5G hálózatok kombinációja az egyének milliárdjai adatainak valós idejű, folyamatos begyűjtése révén megoldhatja az információs problémát. A begyűjtött adatok nem korlátozódnak a gazdasági tranzakciókra, hanem magában foglalja a politikai és kulturális preferenciákat, valamint a termelési és fogyasztási módokhoz kapcsolódó személyes érzelmeket is. Ennek eredményeként sokkal részletesebb és átfogóbb egyéni, big data néven ismert összesített adathalmazok állnak rendelkezésre.

A tudás problémáját is meg lehet oldani nagy teljesítményű algoritmusokkal, mivel természeténél fogva csak az ember kognitív képességei korlátozottak. A felügyelt, felügyelet nélküli és megerősített tanulás révén az algoritmusok képesek rendkívül nagy mennyiségű adathalmazt feldolgozni és értelmezni az által, hogy trendeket és mintákat azonosítanak, amelyek végül autonóm gazdasági döntésekhez vezetnek. Ezért a szabad piacok megszűnnének szabadnak lenni, mivel a bevásárlás egy üzletben szuboptimális alternatívát jelentene; elméletileg az algoritmusok sokkal hatékonyabban és eredményesebben tudnák elosztani a szűkös erőforrásokat. Ugyanez az elv alkalmazható a piacokon kívüli személyes döntésekre is, így fennáll a veszélye annak, hogy passzív, a gépek döntéseitől függő alanyokká válunk.”