A magyarságot újra kell tanulni

„Csak politikáról ne kérdezzék, ezt kérte egy két évvel ezelőtti interjúnál. Most viszont a választás éjszakáján a Partizánnak azt mondta, ha Orbán Viktor nyer, lehet, hogy beszáll a politikába. Mi változott?

Fontos az a szó, hogy lehet…De alapvetően azóta érzek így, mióta elkezdődött a színházakat és az egész művésztársadalmat is érintő kultúrkampf, ami szerintem 20-30 évvel veti vissza az országot. Ezt addig ijesztgetésnek, túlzásnak tartottam, sokáig azt gondoltam, hogy a rengeteg, európai demokráciákban megengedhetetlen lépés mellett a kultúrában, a mély lövészárkok ellenére, megmarad valamifajta tűzszünet.

De amikor az emberre rárúgják az ajtót, tönkreteszik az Alma materét, fölállítják a mestereit vagy ők önként távoznak, mert ellehetetlenítik a munkájukat és kategórián aluli alakok mondják sértetten, hogy ’most mi jövünk’, akkor megszólal, megmozdul egy olyan belső hangmag, amit addig az ember megpróbáltam féken tartani, elhallgattatni.

hvg360: Korábban milyen ügyekben lett volna késztetése megszólalni?

Nem a Mindentudás Egyetemére jártam, nem értek az élet minden szegmenséhez, csak azt tapasztaltam, hogy felrúgtak olyan demokratikus szabályokat is, amelyekről azt gondoltam, hogy az uniós tagság miatt legalább mutatóba megmaradnak.

Ilyen szempontból kicsit csalódtam az EU-ban is, azt reméltem, hogy erősebb a kontrollrendszer, és azt nem írják felül gazdasági érdekek.

Ők próbálkoznak.

Ahogy az ábra mutatja, nem túl hatékonyan és eléggé megkésve. Eddig vakok voltak?

Korábban is voltak jogállamisági jelentések, különböző eljárások.

Igen, csak nagyon lassan őrölnek a malmok, amiben gazdasági érdekek is szerepet játszanak. De visszatérve az eredeti kérdésre, nem akarok egy-egy ügyet kiemelni, mert sose lenne vége.

Egyszerűen folyamatosan azt érzem, éreztem, hogy semmibe veszik a demokráciát és olyan típusú túlhabzás következett be, ami szerintem nem megengedhető. Ha Gyurcsány csinálta volna ugyanezt, akkor is így érezném.

Abban is bíztam, hogy máshol van a magyar nép tűréshatára, hogy a vidéki nagyvárosok lakóit minimum berzenkedéssel tölti el, hogy mennyire lejt a focipálya. De úgy tűnik, az emberek kedvét az elmúlt 30 évben annyira elvették a politikától, hogy a cinizmus és a kizárólag a saját zsebet néző szemléletmód uralkodik, és ez még nagyobb csalódottsággal tölt el.”

Nyitókép: Facebook