Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A magyaroknak nem ilyen megbízhatatlan, össze-vissza beszélő, a kárpátaljai magyarok homlokára célkeresztet rajzoló, hamis prófétára van szüksége.
A „kapitány” végre eljutott Kolozsvárra és ott is két kézzel szórta a szeretetet. Előtte írt egy hosszú levelet is, a kevesebb több lett volna. A zavaros, sokszor érthetetlen okfejtés lényege az volt, hogy ők akkor is szeretik a határon túl élő magyarokat, ha azok nem rájuk szavaznak. Ezek után a kérdés csak annyi, hogy erről előzetesen egyeztetett-e Gyurcsánnyal, Fekete-Győrrel, Szabó Tímeával és Vadai Ágnessel. Az ő szeretet kiáradásaikra már konkrét tapasztalatokkal rendelkezünk, ezekre a külhoni magyarságnak akkora szüksége van, mint vasorrú bábának a mágnesre.
Megtudhattuk sokadszorra, hogy ő sokkal keresztényebb, konzervatívabb, nagycsaládosabb, mint Orbán Viktor, ráadásul még kicsit nemzetibb is, mert már korábban és másoknál többet járt Erdélyben. Ő korunk „szupermagyarja”, akinek széles-e hazába, de még a külhonban sincs párja! Talán neki fel se tűnt, de sikerült a románokat is megsérteni, amikor egy olyan példával állt elő, hogy a román étteremtulajdonos azért alkalmaz magyar pincéreket, mert azok, tiszták és nem lopnak.
Ez a stílus is a „főnökre”, Gyurcsányra emlékeztet, aki miniszterelnöksége idején a szaúdi focistákat nevezte terroristának és sikerült ezzel jókora diplomáciai botrányt kavarni. Persze Kolozsváron is volt Putyinozás, korrupcióval való vagdalkozás, természetesen anélkül, hogy magyarázatot adott volna arra, hogy az ő „tiszta kezek” csapatában miképpenlehetnek olyan alakok, mint Czeglédy Csaba, Horváth Csaba, Molnár Zsolt, vagy maga a szemlőhegyiprivatizátor Gyurcsány Ferenc.
A végén az is egyértelművé vált, hogy az egész erdélyi látogatás és körülötte csapott felhajtás csupán porhintés, és tovább folyt a külhoniak sértegetése is. Olyanokat mondott, amitől minden jó érzésű magyar embernek ökölbe szorul a keze. Kolozsváron is csalónak, haszonlesőnek, kegyeletsértőnek minősítette a határontúliakat, akik bármire képesek. Csalnak a választásokon, mert buták és megvásárolhatóak.
Amikor pedig a főjelelölt a hallgatóságtól konkrét, nem előre leegyeztetett, a kolozsvári magyar embereket érintő és érdeklő kérdéseket kapott, azokat vagy nem is volt képes felfogni és butaságokat, hülyeségeket mondott, vagy ugyanolyan kioktatóan, lekezelően válaszolt, ahogy azt tőle megszokhattuk.
A magyaroknak, határon belül és azon túl is, igazi államférfiakra – legyenek azok nők, vagy férfiak – van szüksége! Olyanokra, akik egy ilyen rendkívül nehéz időszakban és helyzetben sem tévesztik el az irányt, békét és biztonságot teremtenek és az ország és a nemzet hajóját navigálni képesek. Magyarország és a magyar nemzet előre megy, nem hátra!