Csúnyán lábon lőtte magát a Nyugat az orosz szankciókkal

„Befektetőként mit gondolsz az orosz-ukrán háborúra adott piaci reakciókról?

Érdekes a piaci reakció, ugyanis nem az a helyzet, mint amikor 1973-ban az OPEC elzárta a csapokat. A jelenlegi piaci reakció nem közvetlenül az agresszió, hanem a nyugati szankciók miatt van. De a szankciók a nyersanyagok kereskedelmére nem is terjednek ki, a Gazprombank például továbbra is ott van a SWIFT-en. A nyersanyagokat érintő szankciók komoly pénzügyi és árstabilitási problémákat okozhatnak Nyugaton is, ezért ott úgy gondolkodhattak, hogy a szankciók ezeket nem érintik. Ehhez képest az történt, hogy a privátszféra önmagát szankcionálja: nem akarnak semmilyen Oroszországból származó nyersanyaghoz még hozzáérni sem, mert nem akarnak a következő Marc Rich lenni. Persze a háború geopolitikai hatása jelentős, és irtó gyorsan beindultak a szankciók is, de a piac nem a jegybanki tartalékok befagyasztása, és nem is a bankok SWIFT-ről való lekapcsolása miatt mozog, hanem a nyugati magánszektor önszankcionálása miatt. A piacon szétváltak az orosz és nem orosz nyersanyagok, és gyakorlatilag emiatt vannak most a margin call-ok.

Mi lehet ennek a rövid távú gazdasági-pénzügyi kifutása?

Nehéz még megmondani, de nagy az esélye, hogy a nyersanyag-kereskedők, nyersanyag-felhasználók egy része fizetésképtelen lesz, jelentősen nőtt a partnerkockázat is. Összességében a pénzügyi stabilitás terén nagyon megnőttek a kockázatok. Az olajársokk pedig egyenesen az 1973-ashoz hasonlítható, az összes nyersanyag ára emelkedik. És még egyszer: ez nem azért van, mert az oroszok elzárták a csapot, hanem azért, mert a Nyugat saját magát szankcionálja. De a dolog ennél komplexebb, és a háborúnak további hatásai is lehetnek. Vegyük például Németországot, akik elkötelezettek a zöld energiára való áttérésben. Ha szélturbinát akarnak, ahhoz acél és beton kell, ha megnövelik a hadi költekezést, ahhoz szintén acél kell. A zöld átmenetnek tehát középtávon is inflációs hatása van, rövid távon a búza, energia, műtrágya szintén mind hozzájárulnak az infláció emelkedéséhez. Ráadásul egyre gyakoribb érv, hogy az árak elszállása miatt szükség lesz közvetlen fiskális transzferekre – és az megint csak inflációs hatású. Azt, hogy ebből a helyzetből Európában hogy nem lesz sokkal magasabb infláció, magasabb hozamok és sokkal gyengébb euró, azt nem tudom elképzelni.”

Fotó: Toldi Ottó, MTI