Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A „biztosan megépül Paks2” mondatnál nehéz nagyobb butaságot megfogalmazni.
„A »biztosan megépül Paks2« (random kormánytag a háború tetszőleges hetében) mondatnál nehéz nagyobb butaságot megfogalmazni, de azért nem lehetetlen. Orbán Viktornak például sikerült, amikor azt találta mondani, hogy egy orosz tervezésű, kivitelezésű, finanszírozású és üzemanyag-ellátású atomerőművel fogjuk oldani az Oroszországnak való energetikai kiszolgáltatottságunkat. Merthogy ez a nagy terv: a semmi, pontosabban semmi változás.
Miközben rajtunk kívül minden EU-tagállam viharsebesen tervezi át az energiastratégiáját, mi úgy »változtatunk«, hogy ne változzon semmi. A hétfői Orbán-bejelentés, hogy majd a nap meg az atom megoldja, pontosan ezt jelenti. Az atomerőmű arra való, hogy éjjel-nappal azonos kapacitással termeljen; Paks2-t is erre tervezték. Mivel azonban az áramigény napon belül is ingadozik, kellenek mellé ún. kiszabályozó, könnyen indítható és leállító erőművek is. Ezt a funkciót jelenleg orosz gázt használó gázerőművek látják el. Az atom nem működik gáz nélkül – ezért is akarják az oroszok olyan nagyon eladni nekünk. A naperőmű nem alkalmas kiszabályozásra, mert nem lehet tetszőleges időpontban beüzemelni: éjjel például nem termel semmit, és nappal is csak akkor, ha süt a Nap. Ezért aztán sehol a világon nincs olyan energiarendszer, amelynek két tartópillére a nap- és a nukleáris energia. Nálunk sem lesz.
A miniszterelnök valószínűleg arra gondol, hogy telik-múlik az idő, aztán hátha kikerül a karanténból a Roszatom (gáz meg, ugye, eddig is jött). Ez azonban még annál is felelőtlenebb kalkuláció, mint amire a 2014-es Putyin-Orbán atompaktum alapult. A paksi bővítésnek ma nemcsak kivitelezője, hanem hitelezője sincs, a nyugati beszállítók pedig hátat fordítottak neki. Rendben, az eddigi tempóba simán belefér még két-három évnyi várakozás. De egyrészt kevés olyan bátor ember akadhat ma, aki szerint a fenti problémahalmaz két-három éven belül megoldódik, másrészt közben a világ elszalad mellettünk, mi meg itt állunk továbbra is a kezünkben a nagy semmivel, szélsőséges mértékben rászorulva az orosz energiára.”
Nyitókép: MTI/Kiss Dániel