Oroszország technológiai jövőjének kivéreztetése akkor következik be, ha a fiatal alap- és mesterképzésben tanuló mérnököket és tudósokat meghívják, hogy Nyugaton folytassák tanulmányaikat. A Nyugaton tanuló orosz fiatalok túlnyomó többsége soha nem tér vissza hazájába. Ez a 16. század óta igaz, amikor Borisz Godunov cár 18 nemesi család sarját küldte Európába tanulni, de ők úgy döntöttek, nem térnek vissza.
Az elmúlt évtizedekben számtalan orosz mérnök döntött a Nyugatra költözés mellett, ahol hozzájárultak tudományos áttörésekhez, Nobel-díjat nyertek és többmilliárd dolláros cégeket alapítottak. Az orosz kormány minden kísérlete – beleértve az állami támogatásokat is – arra hogy visszacsábítsa a tudósokat, hiábavaló volt. Ebben az értelemben az orosz migráció nagyon különbözik a kínaitól, ami gyakran körkörös.
Fontos azonban, hogy még fiatalon külföldre csábítsák a tudósokat, mérnököket: alapképzésben tanuló hallgatókat, mesterképzésben végzetteket és a doktoranduszokat is meg kell környékezni. Amint ugyanis egy fiatal mérnök elkezd dolgozni az orosz hadiiparban, elveszik az útlevelét, és nem utazhat sehova.”