Putyin szerint mindenki téved: nem volt itt semmiféle interkontinentális ballisztikus rakéta
„Az agresszív akciók eszkalációja esetén szintén határozott és tükörválaszt fogunk adni” – üzente az orosz elnök.
Az EU jól fésült, utópista, optimista, pacifista önképe gyökeresen ellentétes Putyinéval – hozzáteszem, Amerika sem osztja ezt, ahogy a világ többi része sem.
Putyin elvesztette az eszét, megőrült, beszámíthatatlan – gondolják egyre többen széles e nyugati világban. A valóságban Putyin többször szólt előre.
Eközben megy a félkarú izmozás: az ENSZ-ülésen kivonulnak a küldöttek Szergej Lavrov beszéde alatt (oké, az oroszok is jók pszichológiai hadviselésben, nem árt, ha visszakapják), mindenki szankciókat hirdet, Putyintól elveszik a fekete övét, blokkolják a légtereket, nem fogadják az orosz sportolókat sehol, gazdaságilag és politikailag elszigetelik Oroszországot. És persze a híres színészek is sorra ítélik el Putyint.
Ez a nyugati típusú puha nyomásgyakorlás. A nyugaton belül lehet, hogy működik. De amúgy nem.
Nem működött Kubával szemben, nem működött Afganisztánnal szemben, Irakkal szemben, Észak-Koreával szemben, nem működött Szerbiával szemben, nem működik Szíriával szemben, nem működik Fehéroroszországgal szemben. És persze nem működik Oroszországgal szemben sem.
Látom a Facebookon, hogy azzal jönnek újságírók, elemzők, megmondóemberek, celebek, hogy Putyin ezt nem gondolta végig, biztos nem számolt a nemzetközi reakciókkal. A francia külügyminiszter az EU kemény gazdasági-pénzügyi szankcióit emlegeti, szerinte mindez nagyon is hatásos, és a nyugat kiprovokálja az orosz gazdaság összeomlását. Egyrészt ez a kimenetel nem magától értetődő – másrészt mire lehet menni a hencegéssel? A nyugati-európai politikusok többsége középszerű alak.
Mindez arról tanúskodik, hogy a nyugati elit mennyire képtelen kilépni a saját gondolkodásmódjából, és mennyire nincs beleérző képessége, mennyire képtelen más gondolkodásmódba kapcsolni, az ellenfél agyával gondolkodni. Pedig az fontos lenne ilyen helyzetekben. Vagy ha képes, és titokban, a válságtanácskozásokon ez megtörténik, akkor nagyon jól titkolják.
Mennyire érdekli az oroszokat, hogy amerikai celebek ítélik el Putyint? Meg hogy az ENSZ-küldöttek kivonulnak Lavrov videóbejelentkezésekor? Annyira hülye az orosz vezetés, az orosz stratégák, az orosz külügy, belügy, védelmi minisztérium, meg Putyin és a Kremlben mindenki, hogy „nem gondolták végig”? Egy komplett orosz külügyi apparátus, egy tapasztalt, ravasz társaság nem gondolta végig, mi lesz mindennek a nemzetközi következménye, amikor számos precedens van előttük?
A nyugati reakció nagyon is kiszámítható. Aggódások, figyelmeztetések, híresemberek és rendezők felháborodása, szájkarate, fuj Putyin. És aztán gazdasági szankciók.
Én úgy látom: Putyin nem őrült meg. Továbbra is racionálisan és átgondoltan cselekszik.
A nyugati elit azt nem érti, hogy az oroszok máshogy gondolkodnak. Nem lesznek képes beletörni, belekényszeríteni az oroszokat a saját gondolkodásmódjukba.
Egy módon lehet megállítani az oroszokat, katonailag, azaz háborúval –
Ha „Putyin megőrült”, ha kiszámíthatatlan és pszichopata, akkor mindenkit, aki az előző száz évben háborút indított, azt őrült, kiszámíthatatlan pszichopatának kellene titulálnunk. Ez egy dolgot nem segít, a megértést, és hamis utakra tereli a gondolkodásunkat.
Ez a könnyű út. Azt mondani, hogy az illető megőrült, ahelyett, hogy átgondolnánk, vajon mit miért tesz, és mi a gondolkodása keretrendszere.
Hogy nem tudjuk elképzelni, hogy valaki háborút indít és nem őrületből teszi (ettől még persze az a háború simán lehet igazságtalan), hanem jól megfontolt szempontok alapján (még ha azokkal nem is értünk egyet, esetleg immorálisnak tartjuk), az azt mutatja, mennyire elszakadtunk a saját történelmünktől. Mintha a történelem egy mese lenne, meghaladtuk volna, vége lenne, vagy új történelmet kezdtünk volna a második világháború után, és meg tudnánk valósítani Kant örök békéjét fegyverek nélkül. Pedig valószínűleg még azokkal sem tudjuk, pláne nem pacifista módon.
Putyintól távol áll a liberális moralizálás, a liberális institucionalizmus, a pacifizmus és hasonlók, és nem kívánja mindenáron elkerülni a háborút – szemben az EU-val.
Az EU jól fésült, utópista, optimista, pacifista önképe gyökeresen ellentétes Putyinéval –
A nyugati elit nem hajlandó szembenézni a valósággal, a legtöbb reakció kimerül a nagyot mondó jóemberkedésben. Azon technokraták hozzáállása ez, akik mindenkit, aki nem osztja a saját megközelítésüket és gondolkodásmódjukat, őrültnek nyilvánítanak.
Ez pedig önbecsapás, ami távolabb visz a megoldástól, nem közelebb. Önbecsapással pedig nehéz lesz Ukrajnának segíteni.
Fotó: Dursun Aydemir / ANADOLU AGENCY / AFP