Németország büszke lehet: az első számú fegyverszállítóvá vált a nyugati országok közül

2022 februárja óta Ukrajna fő támogatója az Egyesült Államok volt, de ez januárban megváltozott Donald Trump visszatérésével.

Az EU jól fésült, utópista, optimista, pacifista önképe gyökeresen ellentétes Putyinéval – hozzáteszem, Amerika sem osztja ezt, ahogy a világ többi része sem.
Putyin elvesztette az eszét, megőrült, beszámíthatatlan – gondolják egyre többen széles e nyugati világban. A valóságban Putyin többször szólt előre.
Eközben megy a félkarú izmozás: az ENSZ-ülésen kivonulnak a küldöttek Szergej Lavrov beszéde alatt (oké, az oroszok is jók pszichológiai hadviselésben, nem árt, ha visszakapják), mindenki szankciókat hirdet, Putyintól elveszik a fekete övét, blokkolják a légtereket, nem fogadják az orosz sportolókat sehol, gazdaságilag és politikailag elszigetelik Oroszországot. És persze a híres színészek is sorra ítélik el Putyint.
Ez a nyugati típusú puha nyomásgyakorlás. A nyugaton belül lehet, hogy működik. De amúgy nem.
Nem működött Kubával szemben, nem működött Afganisztánnal szemben, Irakkal szemben, Észak-Koreával szemben, nem működött Szerbiával szemben, nem működik Szíriával szemben, nem működik Fehéroroszországgal szemben. És persze nem működik Oroszországgal szemben sem.
Látom a Facebookon, hogy azzal jönnek újságírók, elemzők, megmondóemberek, celebek, hogy Putyin ezt nem gondolta végig, biztos nem számolt a nemzetközi reakciókkal. A francia külügyminiszter az EU kemény gazdasági-pénzügyi szankcióit emlegeti, szerinte mindez nagyon is hatásos, és a nyugat kiprovokálja az orosz gazdaság összeomlását. Egyrészt ez a kimenetel nem magától értetődő – másrészt mire lehet menni a hencegéssel? A nyugati-európai politikusok többsége középszerű alak.
Mindez arról tanúskodik, hogy a nyugati elit mennyire képtelen kilépni a saját gondolkodásmódjából, és mennyire nincs beleérző képessége, mennyire képtelen más gondolkodásmódba kapcsolni, az ellenfél agyával gondolkodni. Pedig az fontos lenne ilyen helyzetekben. Vagy ha képes, és titokban, a válságtanácskozásokon ez megtörténik, akkor nagyon jól titkolják.
Mennyire érdekli az oroszokat, hogy amerikai celebek ítélik el Putyint? Meg hogy az ENSZ-küldöttek kivonulnak Lavrov videóbejelentkezésekor? Annyira hülye az orosz vezetés, az orosz stratégák, az orosz külügy, belügy, védelmi minisztérium, meg Putyin és a Kremlben mindenki, hogy „nem gondolták végig”? Egy komplett orosz külügyi apparátus, egy tapasztalt, ravasz társaság nem gondolta végig, mi lesz mindennek a nemzetközi következménye, amikor számos precedens van előttük?
A nyugati reakció nagyon is kiszámítható. Aggódások, figyelmeztetések, híresemberek és rendezők felháborodása, szájkarate, fuj Putyin. És aztán gazdasági szankciók.
Én úgy látom: Putyin nem őrült meg. Továbbra is racionálisan és átgondoltan cselekszik.
A nyugati elit azt nem érti, hogy az oroszok máshogy gondolkodnak. Nem lesznek képes beletörni, belekényszeríteni az oroszokat a saját gondolkodásmódjukba.
Egy módon lehet megállítani az oroszokat, katonailag, azaz háborúval –
Ha „Putyin megőrült”, ha kiszámíthatatlan és pszichopata, akkor mindenkit, aki az előző száz évben háborút indított, azt őrült, kiszámíthatatlan pszichopatának kellene titulálnunk. Ez egy dolgot nem segít, a megértést, és hamis utakra tereli a gondolkodásunkat.
Ez a könnyű út. Azt mondani, hogy az illető megőrült, ahelyett, hogy átgondolnánk, vajon mit miért tesz, és mi a gondolkodása keretrendszere.
Hogy nem tudjuk elképzelni, hogy valaki háborút indít és nem őrületből teszi (ettől még persze az a háború simán lehet igazságtalan), hanem jól megfontolt szempontok alapján (még ha azokkal nem is értünk egyet, esetleg immorálisnak tartjuk), az azt mutatja, mennyire elszakadtunk a saját történelmünktől. Mintha a történelem egy mese lenne, meghaladtuk volna, vége lenne, vagy új történelmet kezdtünk volna a második világháború után, és meg tudnánk valósítani Kant örök békéjét fegyverek nélkül. Pedig valószínűleg még azokkal sem tudjuk, pláne nem pacifista módon.
Putyintól távol áll a liberális moralizálás, a liberális institucionalizmus, a pacifizmus és hasonlók, és nem kívánja mindenáron elkerülni a háborút – szemben az EU-val.
Az EU jól fésült, utópista, optimista, pacifista önképe gyökeresen ellentétes Putyinéval –
A nyugati elit nem hajlandó szembenézni a valósággal, a legtöbb reakció kimerül a nagyot mondó jóemberkedésben. Azon technokraták hozzáállása ez, akik mindenkit, aki nem osztja a saját megközelítésüket és gondolkodásmódjukat, őrültnek nyilvánítanak.
Ez pedig önbecsapás, ami távolabb visz a megoldástól, nem közelebb. Önbecsapással pedig nehéz lesz Ukrajnának segíteni.
Fotó: Dursun Aydemir / ANADOLU AGENCY / AFP