Mire juthat a négy talpon maradt kis párt?

Belemarkolsz egy töttyedt, rózsaszín lufiba – és mi történik? Minilufik kandikálnak ki ujjaid közül… Valahogy így járt az „összefogott ellenzék”, amikor elhatározta, egységesen indul „a Zorbán” legyőzésére. A DK-Jobbik-Momentum-MSZP-LMP-Párbeszéd baloldali választási tömörülése azzal szembesült:

Pont ahogy a korábbi ciklusokban, amikor az ellenzék fő pártjai sem kapaszkodtak össze. Kiderült ugyanis az ajánlások begyűjtése és ellenőrzése nyomán, hogy a Fidesz-KDNP, illetve az Egységben Magyarországért nevet felvevő szivárványkoalíció mellett négy további pártnak sikerült még országos listát állítania.

Volt értelme akkor az ellenzéki összefogásnak? Mit mondjanak a szövetkező pártok okosai? Hibáztassák azokat a típusú embereket, akik míg világ a világ, kényszeresen mellőzni kívánják a nagyobb és esélyesebb politikai formációkat a szavazófülkében?

Nézzék le azokat, akik keresnének valami mérsékelt „centrumot”, vagy éppen olyanokra szavaznának, akik hozzájuk hasonlóan túltengnek a radikalizmustól? Ostorozzák az oltáselleneseket?

Az O1G-koalíció azt valószínűleg kárörvendve vette tudomásul, hogy a hiteles baloldali politikai csoportosulást keresők nem tudták listás párttá emelni az egyesült baloldaltól és médiájuktól semmi segítséget el nem nyerő Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalmat. No de ha a listaállításhoz szükséges 71 választókerületben nem is, de csaknem 60 helyen azért sikerült egyéni jelöltet állítania az ISZOMM-nak. Esetleg még bejutó képviselőkben is reménykedhet Szanyi Tibor, Székely Sándor csapata. Mármint olyan, erősen baloldali körzetek valamelyikében, ahol a közös ellenzéki jelöltet viselt dolgai miatt levadásszák az utolsó pillanatban.

De most már fordítsuk nagyítónk üvegcséjét az országos listát állító kis pártok fölé: Magyar Kétfarkú Kutya Párt, Mi Hazánk Mozgalom, Megoldás Mozgalom, Normális Párt…

 A „kutyák” esetében feltűnő, mennyire nem voltak talpraesettek az ajánlásgyűjtésben. Kopogtatni egyszerűen nem volt kedve az úgynevezett viccpártnak, de azt is túl gyakran tévesztette el, hogy egy-egy településnek melyik pontján érdemes standot felállítani.

Az utolsó pillanatban mégiscsak megszerezték a pártlistaállítás privilégiumát. Ám ha így folytatják a kampányt, ha nem akarják elérni több százezer Orbán-fób, de Gyurcsánytól, MZP-től is viszolygó értelmiségi szavazójukat az egyetemi városokban, akkor komoly gyanúba keveredhetnek Kovács Gergelyék. Tudniillik hogy mégiscsak a szemlőhegyi káderdűlőről sugalmazzák, hogyan, mit, mennyire tegyenek.

A szakítani kizárólag balról képes kutyapártnak valahogy

Ez a fajta hippi feeling jól állna nekik, mégse bírálták mondjuk a közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt amerikai héjákat idéző háborúpártiságát. Beérték olyan akciókkal, mint obszcén kifejezés vetítése az orosz nagykövetség falára, az ukrán zászló két színének odapingálása a debreceni orosz konzulátus előtti útpadkára.

Amíg a „kutyák” valahogy nem akarnak eléggé látszani, addig a listát könnyedén állító Mi Hazánk szakadatlan tesz a Parlamentbe kerüléshez szükséges öt százalékért. Valaha átédesgették magukhoz az összegyurcsányozódott elődpártból – értsd: Jobbik – az átnevelhetetlen radikálisokat, akik fogékonyak a megörökölt Kuruc.infón föllelhető sajátos elitellenességre. (Például hogy van a „zsidó Fidesz” és vannak a „Fidesznél is zsidóbb” (!) balliberális pártok.)

Covid-járvány alatt meg azzal szereztek támogatókat balról is, jobbról is, hogy kihasználták a kötelező oltással szemben ébredő ellenérzéseket.

Ám a sors utóbb jókora fintort vetett a radikálisok felé.

Ahogy a kötelező maszkviselést, úgy a munkáltatók döntésétől függő oltáskényszert is kiitatta a kormány március 7-től. 
Toroczkai Lászlóék a kutyáknál élénkebben keresik, hogy kapcsolódhatnának a háborús tematikához, de nehéz a dolguk: a társadalom elégedettnek tűnik a nemzeti érdek érvényesítése azon módjával, amit az Orbán-kormány képvisel. Ebbe ugyebár az invázió elítélése mellett beletartozik, hogy katonát, fegyvert nem küldünk, se át nem engedünk Ukrajnába, viszont mentjük a menekülőket, őrizzük, amíg lehet, az olcsó orosz gázon alapuló rezsicsökkentést.

Milyen többlet marad Mi Hazánknak? Rosszallni, hogy mások mellett Magyarország is támogatja Ukrajna soha meg nem valósuló fölvételét az Európai Unióba? Ez túl sokat nem hozhat a konyhára. 

mivel nem érzi magát eléggé érdekeltnek az eddig biztonságot nyújtó NER leváltásában, vagy nem hisz a leválthatóságában. Ez esetben az ötszázalékos küszöb eléréséhez kevesebb szavazat is elég volna.

Van még két, utóbb feltünedezett pártocska, amely lobogtathatja országos listáját. Hamis adatok, halottaktól „származó” aláírások itt tűntek föl leggyakrabban, de így is elég érvényes ajánlást szedtek össze. Az egyik: a digitális kukkolásból meggazdagodott, most digitális nemzeti stratégiával kampányoló Gattyán György milliárdos Megoldás Mozgalma. Hogy milyen megoldásról van szó, azt valószínűleg kevésbé tudná megmondani az utca embere. E sorok írója is, tanácstalanságában, csak egy ismert népdal vaskos sorát társíthatja a szóhoz: „éjfél után megoldom a gatyámat”…

Pártlista ellenére sincs benne a levegőben, hogy Gattyán politikacsináló passziója célba ér, hacsak nem kriptofideszes színezetű az a cél. Ezt talán sose tudjuk meg, de tény: inkább balos szlogen a digitalizáció és

Amellett, hogy Détári Lajos is az ő jelölti csapatában focizik...

Ismerjük el: a másik György, a szakgyógyszerész-testépítő Gődény sem számíthat arra, hogy az ő Normális Élet Pártja nevű új, dehogy is kamupártja frakciót küldhet a Parlamentbe. Ezt feltehetőleg akkor se tudná elérni ha történetesen a járvány döglött lóként nem dől ki alóla. Gődényék kínálatából – ellentétben a Mi Hazánkkal – semmi egyéb nem volt megjegyezhető, mint az oltástagadás.

Kis pártok mindig lesznek, de aki a jelen kis párti felhozataltól remélne több oxigént, az inkább kocogjon ki a természetbe.