Az út vége

„Az események, fiam, az események! – hangzott Macmillan brit miniszterelnök válasza, amikor arról kérdezték, minek a hatására változtatná meg a politikáját. Oroszország agressziója Ukrajna ellen olyan esemény, amely valóban sok mindent megváltoztat.

Gyáván szétszaladnak a Putyin által pénzelt pártvezérek, Salvini és Le Pen egymás sarkát taposva igyekeznek bizonyítani, hogy ők igenis, elítélik az oroszok által indított háborút. Ennél jóval fontosabb, hogy a demokratikus Németország úgy döntött, saját és a kontinens biztonsága érdekében erőteljes haderőfejlesztésbe fog. A nyugati világ olyan szankciós listákat állított össze, amelynek tételeiről tudja, neki is fájni fognak, mégis keresi a további válaszlépések lehetőségeit is.

Putyin pontosan azt támasztotta alá, amit el akart söpörni. A nemzetközi szerződéseken, a jogi kötelezettség-vállalásokon alapuló világrend értékességét. Ha a szerződéseket csak azért tartjuk be, mert nincs módunk áthágni őket, akkor ajtót nyitunk azoknak, akik harckocsikkal és rakétákkal kommunikálnak. Az érték­elvű külkapcsolatok hasznosságának legfőbb bizonyítéka, hogy demokráciák nem háborúznak egymással. Ez nem az elpuhulás jele, hanem a diktátorok által oly gyakran emlegetett történelem egyik legfőbb tanulságának megértése.”