Oroszország órákon át tartó dróntámadással vette célba Kijevet
Az ukrán fővárosban több mint öt órán át tartott az éjszakai légiriadó nagyszabású orosz dróntámadás miatt.
Kérdezni sem kell, hogy kinek volt érdeke a háború, és ki biztatta fel az ukránokat.
„Összegezzük, hogy kit hogyan érintenek a szankciók. Akiknek szánják – az oroszok – nehezen, de túlélik. Jelentékeny belső ellátási gondjuk nem lesz, bevethető fegyverük van bőven. Gazdaságuk ugyan relatíve kevés GDP-t termel, de annak döntő része anyagi természetű és nem szolgáltatás, tehát a mindennapi ellátást és a hadsereg igényeit szolgálja ki. Háborúban a műkörmöst kevesen keresik. A »megértő« országok nagyrészt pótolni tudják, amivel a szankciók megkárosítják az oroszokat.
A szankcióélharcos EU a legtöbbet veszítheti, főként hosszabb távon: a termékei és gazdasága versenyképességét. A gyenge lábon álló energiaellátás még bizonytalanabb és főként jóval drágább lesz. Az ukránoknak küldött fegyverek miatt a háború után is számíthatnak az oroszok rosszallására. Nettó nyertes az Egyesült Államok. Nincs olyan veszély, hogy a fegyveres konfliktus oda is elér. Ami nekik fontos, ott nincs szankció, vígan adnak-vesznek az oroszokkal, ráadásul nyílnak részükre vonzó új piacok a konfliktus miatt.
Európa és Oroszország a kiegyensúlyozott gazdasági kapcsolatokhoz pedig csak hosszú idő után tud majd visszatérni, ha egyáltalán. Európa egyedül marad, gazdasága, versenyképessége tovább romlik a várható magas energiaárak miatt. Eközben az oroszokat a piaci kényszer ráviszi, hogy sokkal közelebb kerüljenek Kínához és Ázsia más, népes országaihoz.
Mindenképpen felmerül a kérdés, hogy az ukránokat mi vitte abba az irányba, hogy a minszki megállapodásból viccet csináljanak, és rögtön meg is fejeljék azzal, hogy ők bizony tagjai kívánnak lenni a NATO-nak. Ez adta a háborúhoz a gyújtótöltetet. Évezredes tapasztalat, hogy a felek között a mindkét fél részére elfogadható egyezség tárgyalások (diplomácia) útján jöhet létre. A végén mindkét fél nyertes, legfeljebb nem a kívánt mértékben. Ukrán nemzeti érdek volt-e, hogy a feszültséget Oroszországgal tovább élezzék, és megkockáztassanak egy háborút? Aligha. Ugyanakkor a főhatalom ukrán semlegesség esetén sokat veszíthet, stratégiai előnyöket, és komoly anyagi veszteségek is érik, hiszen szépen berendezkedett az országban.
A napnál világosabb, hogy senki sem mentesítheti a támadó felet a felelősség alól. A háború ugyanis nagyon is negatív végösszegű játszma, ahol mindkét fél csak veszít. A győztes azzal vigasztalja magát, hogy ő kevesebbet veszített. Jelen esetben a »nevető« harmadik (a főhatalom) nyerhet csak. Kérdezni sem kell, hogy kinek volt érdekea háború, és ki biztatta fel az ukránokat. Úgy tűnik, hogy ezt a nemmel szavazó és tartózkodó államok is így látták az ENSZ-ben, és a bátorságuk sem hiányzott.”
Nyitókép: MTI/AP/Efrem Lukackij