Vannak helyzetek, amikor nincs helye a pártpolitikának

„Tavaly decemberben az országgyűlési képviselők közül elsőként hívtam fel a figyelmet arra: mindent el kell követni annak érdekében, hogy a kárpátaljai magyarok ne lehessenek golyófogók egy háborús konfliktusban. (Az erről szóló országgyűlési jegyzőkönyv a bejegyzés végén olvasható.)

Az elmúlt napok eseményeinek tükrében három dolgot kell szem előtt tartanunk.

A folyamatosan változó, bizonytalan helyzetben minden közéleti szereplőtől elvárható lenne az önmérséklet, a felelős hozzáállás, és mindenekelőtt a patikamérlegen kimért megszólalások. Ehhez képest Karácsony Gergely kedd délelőtti bejegyzésében az oroszok trójai falovának nevezi a magyar kormányfőt. Egy háborúval fenyegető helyzetben, amikor minden szövetségi rendszerben árgus szemekkel figyelik a partnerek megbízhatóságát, ilyen sommás értékítéletnek – függetlenül annak igazságtartalmától – nincs helye.

Felelős politikus egész egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy egy pattanásig feszült helyzetben bármilyen nyilatkozatot tegyen, amely felhasználható saját hazája ellen. Erre még az sem lehet indok, hogy a magyar kormány keleti politikája és az Európai Unióval való, sokszor értelmetlennek tűnő korábbi konfliktusai mennyiben járultak hozzá ahhoz, hogy Magyarország diplomáciai pozíciói ma olyanok, amilyenek. Ezt a vitát le lehet folytatni egy háborús konfliktus előtt és után, de nem közben. (Épp néhány hete kritizáltam egy rádióinterjúban a felesleges feszültségkeltést a magyar diplomáciában.)

Orbán Viktor az egyetlen észszerű álláspontra helyezkedett akkor, amikor világossá tette, Magyarország az uniós állásponthoz igazodik. Ezt lehet üdvözölni vagy azt mondani rá: várjuk ki a végét, valóban így lesz-e. Egy dolog azonban elfogadhatatlan: azt lebegtetni, vagy ami még rémisztőbb: egyenesen azt remélni, hogy a nagy globális összecsapásban a Nyugat büntetni fogja renitens szövetségesét, az eddig hintapolitikát folytató Magyarországot. A jelenlegi helyzetben semmi jelentősége annak, hogy milyenek a magyar-orosz kapcsolatok (szerintem túl szorosak), mint ahogy annak sem, hogy a kárpátaljai magyarok elnyomása miatt Magyarország helyesen blokkolta-e Ukrajna nemzetközi kapcsolatait (szerintem helyesen). Ezért mindezek hivatkozási alapot sem képezhetnek abban a vitában, hogy magyar szempontból mi most a helyes, okos és felelős politika.

Ebben a konfliktusban számunkra a fontossági sorrend a következő:

1. a kárpátaljai magyarság sorsa
2. a kárpátaljai magyarság sorsa
3. a kárpátaljai magyarság sorsa.

A százezres kárpátaljai magyarság alapvető érdeke, hogy az anyaország következetes és egységes álláspontot képviselve nyújtson számukra támogatást és védelmet.

Ezért a magyar kormányt arra kérem: tegyen meg mindent a határ túloldalán élő honfitársaink kényszersorozása ellen. Kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimat pedig arra: legyünk tudatában a felelősségünknek, és legalább ebben az ügyben ne pártszempontok, hanem a közös nemzeti érdek vezéreljen bennünket.”

Fotó: MTI/Kovács Attila