Tollafosztott páva

„Itt a vége. Mármint a pávatáncnak, a nyugati szövetségesek és Putyin között. A mesékben így fejezik be a történetet: »Itt a vége, fuss el véle!« De nem fut. Itt marad velünk, tollai nélkül, csupaszon. Hogy milyen madár bújik elő a dekoratív külső alól, még bizonytalan. Leginkább úgy tűnik, kifelé, nyögvenyelve beállva a szövetségesi sorba, egy magát kisebbre összehúzó galamb. Létezik kopasznyakú galamb is, megnéztem, 3000 forintért kapható. A miénk kicsit többe van. Itthoni használatra viszont a pávajelmez alól kibújt a vércse. Már nem leplezi, hogy ragadozó fajta. Iványiékra le is csapott. Nem ők lesznek az utolsók a sorban. Már nem kell tetszetősnek látszani. Remélik: a saját tábornak a kopasz galamb, vércse, páva egyformán szép. Madár, madár. Egy biztos: az Orbán kormány évtizedes külpolitikája egy pillanat alatt összeomlott. Pech, hogy mi is ott vagyunk a romok alatt.

Orbán elmérte, sokakkal együtt. Állítólag pár napja még a füredi frakcióülésen sem látta reálisnak az orosz inváziót. Mindent megtettek, hogy a kampányban idecsábítsák Trumpot, aki éppen Putyin zsenijét magasztalja, így már kínos volna a vizit. A kormánysajtó pár napja versenyben hülyézte le azokat, akik Ukrajna elleni támadásról beszéltek. Bayer szerint »Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, ezt egy hülye is tudja.« »Közel volt a háború, de Orbán közbenjárására megúsztuk« – így Bencsik András. Hát meg. A jégtörő misszió után Putyin azért vígan elkorcsolyázgatott Kijevig. Elhiszem: Orbán valóban békét akart. Pontosan tudta: egy választásra késztető konfliktus az ő helyzetét is ellehetetlenítené. Putyinhoz fűzi egész eltévesztett »keleti nyitása«, hosszú évek (messze nem csak gazdasági érdekeket szolgáló) politikai udvarlásának befektetett tőkéje, a nyugatellenességre hangszerelt „függetlenségi háború” az Európai Unióval szemben, és ki tudja, még milyen hasznok reménye. Viszont ha kiszorul a nyugati szövetségi rendszerekből, Putyin szemében is elveszett minden helyiértéke.”

Nyitókép: Ficsor Márton