A semmi jelenléte

"ami fent van, ugyanaz van lent... és ami lent van, ugyanaz van fent... " Hermész Triszmegisztosz, a Smaragdtáblából Orbán Viktor miniszterelnök úr foglalkozik avval, hogy egy bolti eladót kirúgott a főnöke??? Nem hiszem!!! A Teremtőnk is nagyban "gondolkodik" és emberi ésszel fel nem fogható a végtelen Universum!!! Amiből több is van párhuzamosan... :-) Nem csak a földön van élet... ne legyünk már olyan önzőek mi emberek, hogy kisajátítjuk magunknak Isten figyelmét... Megvan a szabad akaratunk és figyeli mit kezdünk vele... Nem szól semmibe bele, a teremtő programja nélküle is működik!!! Az angyali segítőit elküldte!!! Istent csak Isten érheti meg... mi nem vagyunk azon a szinten, létét nem kéne ledegradálni emberi szintre!!! Ennyi...

Hamvas Béla a Csendről: "Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szűkül. Már nincs messze az idő, szól, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb.”

"a Heidegger által megélt békeidők" "Martin Heidegger (1889 - 1976)" Ebbe az időtartamba beleesett két világháború, náci korszak, hidegháború. Egy valódi békeperiódus! Kár, hogy lemaradtunk róla :) "Bemész egy vendéglőbe, és megpróbálsz kikapcsolódni: tízből kilencszer dübög a tuc-tuc zene" A "békeidőben" egy német egyetemista Magyarországon nyaralt. Egy német lánnyal elment egy pesti vendéglőbe - odament hozzájuk a cigány, és húzta. Amikor kimenekültek, a cigány követte őket az utcán a hegedűvel. Régi szép idők. :) "Amikor magára marad, és helytelen minták helyett magának kellene döntenie valahogyan, valamiről." És ehhez miért kell valakinek magára maradnia? És a közösségben valaki miért helytelen mintákat tanul? Szerintem, ha valaki helytelen mintákat tanult meg egy közösségben, akkor, ha magára marad, akkor TOVÁBBRA IS helytelen döntéseket fog hozni, a korábban begyakorolt minta szerint. Miért is tudna egyedül helyesebben dönteni, mint ahogyan azt megtanulta? Amikor valaki egyedül marad, akkor még fontosabb, hogy kapaszkodjon abba, amit a közösségben magába szívott - akár jó volt az, akár rossz. "a modern ember semmit sem érez olyan kellemetlennek, mint amikor kivetik az akolból." Ez az emberi történelem során mindig is így volt. Például aki "disszidál", vagy akármilyen módon is kiesik egy megszokott környezetéből, annak a számára felértékelődik bármi, ami az eredeti, ismerős környezetéhez köti, és sokkal engedékenyebb lesz azzal is, amit korábban nem tartott jónak vagy értékesnek. A második világháború szétverte az addigi társadalmi rendet, és elhozta a "csendet" óriási tömeg számára. A temető, a börtön, Gulág, láger, kitelepítés, menekülés, kussolás csendjét. A csendben lehetett újat építeni! De valamiért az új egyre jobban hasonlítani kezdett a régire - kiosztották a földeket a parasztoknak, aztán visszavették. A "munkásvezérek" beköltöztek az urak villáiba, belakták a vadászházaikat, átvették a szokásaikat. A munkások valós szervezkedését akadályozták, szabad választásokról, szólásszabadságról még annyi szó sem lehetett, mint korábban. A rendszerváltozás szétverte a már kialakult rendet, de csak káoszt hozott. Bezártak és "elcsendesedtek" a gyárak, állítólag mindent "visszaadtak" az eredeti tulajdonosoknak, valójában semmit. "Meg kell keresnünk a csendet. Onnan kell újrakezdenünk mindent." Mi az, hogy mindent? Elég furcsa, ha egy középkorú embernek a "mindent újrakezdésen" jár az esze. Egyrészt nem lehetséges "mindent újrakezdeni", önmagában a gondolat naivsága meghökkentő. Másrészt ha a szerző "mindent újra akar kezdeni", akkor mit csinált eddig és hova kukázza ki az eddigi életét, vagy úgy általában hova kukázza ki azt, ami eddig történt? Pláne, hogy az újrakezdést az akadályozza, hogy "zaj van". Ha valaki csinál valamit (tegyük fel, "újrakezd mindent"), az bizony zajjal jár. Az élet zajjal jár. Az élet ZAJlik. Úgy szép az élet, ha zajlik! Ha valaki alszik, közben csendben van. De ha felkel, nem kezd újra mindent. Miért is tenné? Ott folytatja, ahol tegnap abbahagyta. Ha a csend után MINDENT ÚJRA KELL KEZDENI, az baljós csendre utal. És ismétlem, amit írtam fentebb - a baljós csendek utáni "mindent újrakezdés" lendülete nagyon gyorsan kiköt a régi mintáknál. Az újévi fogadalmak, egy új év ünnepélyessége, egy új kormány beiktatásának ünnepélyessége, egy új iskolába iratkozás, egy új munkahely, egy új párkapcsolat, egy új kocsi, egy új ország, egy új bármi.... nem képes minőségileg igazán nagy változást elérni az emberi életben. Az ember mindig reménykedik ilyesmiben, valami drasztikus tiszta lapban, de a legtöbb reménye csalóka. Mindenhová magával hurcolja a régi mintákat, a régi életét, és az újban összetákol valamit, ami "kísértetiesen" emlékezteti a régire. Nagyon gyakori fogadkozás például egy párkapcsolat megszakításának belengetésekor az, hogy "Ígérem, megváltozom, mindent jobban fogok csinálni! Kezdjünk mindent újra! Nyissunk tiszta lapot!" - nos, itt láthatunk egy bemutatót róla, ez kb mit takar: https://www.youtube.com/watch?v=2w0-cH2bKYc A változás, a megváltozás, az új és jobb minták, az új kezdése soha sincs kiszakítva a régiből. Az nagyon fokozatosan, lassan alakul ki a régi közepén. Mindig csak egy pici változik meg, drasztikus változások nincsenek. Az évszakok fokozatosan folynak át egymásba, az ember szinte észrevétlenül nő fel vagy öregszik. Amikor valami drasztikusan változik, akkor az emberek mindent el fognak követni azért, hogy az életük lehetőség szerint minél jobban hasonlítson a régire.

Kikopott már rég az egymással történő beszélgetés élménye. Mi még alkalmazzuk ezt a régi receptet a nejemmel pl. úgy "nézzük" a TV-t hogy be sincs kapcsolva. Még tudok pár ismerősömmel szót váltani a " mi végre is vagyunk itt a Földön" témájában, de egyre kevesebbel. Sajnos. Megy a zörgés, csörgés, "tülkölés és dudálás, falhoz lapul nemcsak Tóbiás"! Az is igaz, felszínesek az emberek nagy részük hiányt szenved az általános műveltség terén is, nem hogy mélyebb értelmű témákban szót érthetnénk egymással. Biztosan más is észrevette: nagyon sokan állandó beszédkényszerben élnek, de valójában nem mondanak semmit! Újságot, könyveket nem olvasnak, talán a főcímeket. Viszont alanyi késztetést éreznek arra hogy minden témában ellentmondást nem tűrően megnyilvánuljanak. Webőczy leírja a Tripartitumban azokon a területeken ahol nincs kidolgozott törvény valamire ott a természet törvényei az érvényesek hiszen mindennek ez az alapja. Az apa férfi, az anya nő és folytathatnám a sort.