„A woke antiszemitizmust, mint az antiszemitizmus talán legújabb hajtását, elgondolkodtató történések erősítik. Mint például az a tény, hogy azoknak a német újságíróknak, akiknek már antiszemita kijelentések hosszú sora van a rovásukon, sokszor csak akkor kell szankciókkal számolniuk, ha »felgyűlnek« ezek az esetek, és már nem lehet őket tovább a szőnyeg alá söpörni. Azelőtt még el lehet engedni egy-egy zsidóellenes kijelentést. És sok szerkesztett újságban – sajnos néha a Spiegelben is – elterjedt még az a nézet, hogy Izrael eredendően bűnös. A következmény: ha a Hamasz terrorszervezet megtámadja Izrael polgári lakosságát, a szalagcímek mindig Izrael válaszáról mint az agresszió kiindulópontjáról szólnak – Izrael bombázza Gázát, megfordul az elkövető és az áldozat viszonya.
Van egy egyszerű megoldás a woke antiszemitizmusra: bevonni a zsidókat a wokeságba. Ennyi. Erre égető szükség lenne, mert különösen a német társadalomnak nagy szüksége van a wokeságra. De a szükségszerű, antirasszista vagy posztkoloniális témájú viták egy sorát fenyegeti az a veszély, hogy normalizálják az antiszemita mintákat. Teljesen egyértelmű, hogy különösképpen az európai országok katasztrofális gyarmati múltjáról s azok máig ható következményeiről beszélnünk kell. De úgy eltéríteni ezeket a vitákat, hogy az Izrael-gyűlöletet alapozzák meg velük, egyszerűen antiszemita. És az sem számít, hogy az ember »zsidók« helyett mindig »cionistákat« mond.