Azok a fiatalok, akik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kiteljesedésekor kezdenek eszmélni a világra, és most igyekeznek értelmezni az őket körülvevő valóságot, hajlamosak lehetnek azt gondolni, hogy az a demokrácia, amelyet maguk körül látnak. Kétharmados felhatalmazással elfoglalni az ország háromharmadát, politikai és gazdasági ellenlábasainkat félreállítani, megnyirbálni a jogállam valamennyi intézményét, saját embereinket ültetni és bebetonozni a fontosabb posztokra. Magunk alá gyűrni a médiát, pártkatonákkal feltölteni az alkotmánybíróság üres helyeit. Uszítani, gyűlöletet szítani.
Azok a fiatal emberek, akik most lépnek a felnőtt korukba, más példa híján könnyen azt gondolhatják, hogy mindennek így kell lennie. Az a fiatalember, aki ma ismerkedik a politikával és a közélettel, azt gondolhatja, hogy ilyen a demokrácia. Mert naponta többször hallja a rádióban, a tévében, olvassa az újságokban: az emberek felhatalmazása alapján történik minden.
Jó lenne, ha valaki elmagyarázná a közélettel és a politikával most ismerkedő fiatal nemzedéknek, hogy nem ez a demokrácia. (Arra feltehetőleg maguktól is rájönnek, hogy a női mell csúcsán található kis bigyótól nem kell megijedni.)”