Gyűlölettranszba esett királyságcsinálók

„Képtelenség szó nélkül elmenni az erdélyi magyar sajtót, lapcsaládunkat és a Krónikát érő támadássorozat mellett sem. Magyarországi, bukaresti és egyes – részben volt kollégáink által is szerkesztett – erdélyi médiumok, csoportosulások példátlan lejárató, hiteltelenítő kampányt indítottak, amelynek lényege ugyanaz: ezeket kilóra megvette Orbán Viktor, ezek csak azt mondják, amit ő akar, ezek eladták magukat, ezeknek megmondják, mit írjanak, ezek utolsó, gerinctelen izék, ezek ne nevezzék magukat újságíróknak. Ja és persze akik ezeket olvassák, azok is utolsó izék, mert ezeket olvasni nem szabad.

Természetesen aki ismeri a Krónikát, tudja, hogy 1999-es megalapítása óta egy bizonyos ideológiai értékrendet képvisel, ami a leghitelesebbnek tartott nyugati médiumok esetében sem nagy titok, talány, felfedezni való aljasság: közismerten számon tartanak jobboldali, baloldali, liberális, stb. beállítottságú sajtóorgánumokat. Ugyanakkor lapunk, lapcsaládunk egyik legfőbb küldetése nemcsak az erdélyi magyarság hiteles tájékoztatása, hanem megmaradásának elősegítése is, így természetesen az sem véletlen, hogy a tulajdonosi körünk is ugyanebben érdekelt. Aki pedig régóta, a kezdetektől partner céljaink elérésében, ugyanazt akarja, és következetesen nagyon sokat tesz is érte, számtalanszor bizonyít, az egyértelműen a barátunk. Ez ilyen egyszerű. Ha ebben bárki kivetnivalót talál, sajnáljuk, tovább lehet lapozni.

De azért álljon meg a menet, amikor egy önmagát színpadiasan felszámoló, majd hamarosan előre kitervelten »feltámadó« erdélyi magyar portál munkatársai a szakma becsületének egyedüli letéteményeseiként tetszelegnek áldozati szerepben, miközben (hűen csatlakozva bizonyos budapesti és bukaresti médiumokhoz) mindenki mást leszócsöveznek, politikai érdekek kiszolgálójának titulálnak, »kapitulált« sajtónak, amely nem látja el feladatát. Ezek a »kollégák« – akiknek első segélykiáltásakor anno e sorok szerzője is utalt pénzt, amikor még azt hitte, valóban létezik szakmai szolidaritás – elvakultan ferdítenek, általánosítanak, pedig egyrészt jól tudják, hogy szerkesztőségünk természetesen maga dönt arról, mit írunk meg és mit nem. Ám ami még ennél is fájóbb: teljes szakmai munkánkat próbálják aláásni kizárólag politikai indíttatásból, miközben ők is tudják: cikkeink elsöprő többsége egyáltalán nem az őket példátlanul alattomos vagdalkozásra sarkalló magyarországi belpolitikáról szól, hanem az erdélyi magyarok mindennapos örömeit-bajait taglalja hiteles szakmai szempontok alapján.

Efféle importkirályság épül immár nálunk, Erdélyben is. Királyuk (még) nincs, csak néhány királyfi és királylány, akik erőszakkal házasodnának valamennyi erdélyi magyarral. És tényleg, komolyan: így várják az igent.”