Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Sajnos Hodász maga sem érti, mire használják fel, hiúságát legyezi a médiaérdeklődés.
„Már megint egy Hodász András-interjú, ezúttal az index.hu-n. Amennyire örömteli lehetne, hogy a balliberális sajtó ilyen érdeklődést mutat az egyház dolgai iránt, annyira lesújtó az is, hogy mindig Hodászt találják meg, akinél sokkal karizmatikusabb, okosabb, gazdagabb életúttal rendelkező, bölcsebb, a krisztusi tanítást hitelesebben képviselő papokról viszont egyáltalán nem vesznek tudomást.
Sajnos Hodász maga sem érti, mire használják fel, hiúságát legyezi a médiaérdeklődés. Bizonyára azzal magyarázza szerepléseit, hogy így tudja hatékonyan eljuttatni a keresztény üzenetet minél több emberhez, valójában furkósbotként szolgál az ateisták kezében.
Véleményét nem ártana ugyanott árnyalni és helyre tenni, ahol elhangzott, de természetesen a baloldal nem kíván vitát indítani kereszténységről, transzcendenciáról, értékekről és példákról; ők csak a megosztásra és a dezinformációra játszanak. Magunknak azonban véssünk föl néhány apróságot az atya gondolatai kapcsán:
Abban teljesen igaza van, hogy az ifjúságnak – mint minden korban – rengeteg nehézséggel, problémával kell szembenéznie; a párválasztás, az elköteleződés, a boldogság megtalálása számtalan kihívás elé állítja őket, és a többségnek valóban (egyelőre, szerencsére) nem a homoszexuálisok, a genderideológia jelenti a legfőbb gondot. De a népszavazás nem is pusztán erről szól, hanem súlyos politikai következményekről. A gyermekvédelmi törvény megvédése a szuverenitásunk (személyes, családi, nemzeti szuverenitásunk) megóvását jelenti. Azzal az erőszakos nyomulással szembeni kiállást, amely a hagyományos értékek rombolásán keresztül egész világunkat aláássa, és amelyik gyökeresen szembefordul a kereszténységgel. Ezt látjuk nyugaton, tapasztaljuk idehaza is.”