„Múltkori cikkemben nem a gyermekvédelmet akartam bagatellizálni. Jajkiáltás volt. Gyerekek között dolgozom, én is úgy érzem, hogy valamit sürgősen tennünk kell. De míg a média a meleglobbi ördögét festi a falra, addig én egészen mást látok, és az általam említett problémák halmaza is még csupán a töredéke azoknak, amikkel sürgősen foglalkoznunk kell. Úgy tűnik, a magyar társadalom éppen most dől hátra elégedetten, hogy van gyermekvédelmi törvény, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Csak éppen a legfontosabb problémákkal nem akarunk foglalkozni, homokba dugjuk a fejünket.
Úgyhogy most megismétlem a felhívást: védjük meg a gyerekeinket! Védjük meg őket a szorongástól, a depressziótól, az izolációtól, a kiégéstől, a kilátástalanságtól! De ne álljunk meg itt! Meg kell védenünk több ezer gyereket az éhezéstől, a szegénységtől, a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó behozhatatlan hátrányoktól, vagy attól, hogy kiégett, alulfizetett, motiválatlan tanároktól kelljen tanulniuk az élet dolgait! És igen: védjük meg azokat a gyerekeket is, akik a saját nemükhöz vonzódnak – a bullyingtól, a kirekesztéstől, a körükben az átlagnál magasabb arányban tapasztalható depressziótól, az öngyilkossági kísérletektől! Ők azok, akik most joggal érezhetik, hogy a társadalom megbélyegezte őket, és amikor amúgy is ezer kérdésük lenne, amiket aligha van kivel megbeszélniük, a tájékoztatás helyett tabusítást kapnak, ráadásként a médiából az dől rájuk, hogy ők lényegében potenciális pedofilok.
Kedves magyar testvérek, hazámfiai! Az új generáció sorsa a mi kezünkben van! Nagy felelősség ez! Olyan károkat is tudunk okozni, amik helyrehozhatatlanok. Vessetek rám követ, nevezzetek eltévelyedett liberálisnak akár, de olcsó, politikai lózungok helyett komoly társadalmi párbeszédet, és konkrét lépéseket sürgetek!”
Fotó: MTI Fotó: Komka Péter