Az ellenzék (1.)

„Ennek az ellenzéknek nincsen semmi mondanivalója. Szellemi képességeik az O1G magasságáig tudják repíteni őket, a vezetőjük pedig (a »kapitány«) csupa hülyeséget beszél. És mindent megtámad, amiben a magyar társadalomban konszenzus van.

Tényleg olyan, mint Queeg korvettkapitány Herman Wouk remekművében, a Zendülés a Caine hadihajóban.

Igen, amikor Queeg megérkezik a koszos, mocskos és fegyelmezetlen aknakeresőre, haladéktalanul nekilát rendet rakni. Igen, egyszerűen leváltja a régi parancsnok által bevezetett rendet és állapotokat. (Az ellenzékét...)

Queeg nagyon szereti a fegyelmet. Így aztán oly’ sokáig és annyira alaposan fegyelmez egy hanyagul öltözött matrózt, ameddig a hajója körbe-körbe haladva elvágja saját vontatókötelét.

Mindezért természetesen a tisztjeit és a legénységét teszi felelőssé. (Majdhogynem árulóknak bélyegzi őket...)

Queeg legnagyobb ügye az eltűnt öt szem földieper. Ebben a »példátlan botrányban« elemében érzi magát, és mindent megtesz, hogy a »bűnösöket« kézre kerítse. Meztelenre vetkőzteti a teljes legénységet, átvizsgálja a ruházatukat, begyűjtet a hajón minden kulcsot, mániákusan hallgat ki mindenkit, közben teljesen nyilvánvaló, hogy az öt szem maradék epret a felszolgálók ették meg. (Vita mindenkivel és bárkivel – a semmiről...)

Máskor pedig az egyenlítő mentén, a trópusi forróságban elzáratja a vizet a hajón, így büntetve legénységét.

Queeg -magától értetődik!- mindeközben semmit sem ért a hajózáshoz, viszont betegesen gyáva. Nem meri megközelíteni az ellenséges partot, helyette a nyílt tenger felé menekül. Nem siet a tűz alá vett másik hajó segítségére, hanem megint csak elmenekül.

Beteges gyávaságát pedig túlmozgásos hiperaktivitással és szűnni nem akaró pótcselekvésekkel leplezi.”

Nyitókép: Ficsor Márton