Végül mindig egy SZDSZ-est jelöl köztársasági elnöknek az ellenzék

„Az ellenzék nem áll túl jól köztársasági elnök-jelöltekben. Amióta kiderült, hogy a Jobbik például egy nemzetközileg elismert professzorban gondolkozik, jelentősen megnőtt a pincékben rejtőzködő nemzetközileg elismert professzorok száma, akik nem kívánnak abban a szekunder szégyenben részesülni, hogy Jakab Péter esetleg felkéri őket.

A magyar baloldalon hagyomány, hogy szerintük olyan embereknek kellene kifejeznie a nemzet egységét, akik képesek az MSZP és az SZDSZ egységének kifejezésére is. Szerintük ugyanis ez a két politikai alakulat a fasisztákon kívül lefedi a teljes nemzetet.

Göncz Árpáddal kezdődött a dolog, akinek első alkalommal volt alkalma kifejezni a nemzet egységét: Antall József egykori barátjaként olyan lelkesen rúgta fel a taxisblokád idején a friss demokrácia szabályait, mint az ÁVO-s tiszt a küblit a börtöncellában. Göncz nyilván a nemzet egysége és a demokrácia legfőbb őreként tekintett magára akkor is, amikor Horn Gyulát bízta meg a kormányalakítással 1994-ben. 2000-ben Göncz Árpád második ciklusa után az ellenzék nem állított jelöltet. Mádl Ferencet az Országgyűlés a harmadik fordulóban választotta meg. Természetesen balhé akkor is volt: az első két fordulóban szükséges kétharmados többség nem volt meg, pedig az MSZP úgy tett, mintha ő is támogatta volna a Mádl Ferencet.

2005-ben a rendszerváltás utáni elnökválasztások legizgalmasabbja és legrejtélyesebbje zajlott le. Gyurcsány Ferenc nem szerette volna, ha Szili Katalin fejezi ki a nemzet egységét, és el is intézte, hogy kellő számú akkori kormánypárti, valószínűleg SZDSZ-es képviselő ne támogassa. A konfliktus lényegére nem derült fény, de az akkor még hatalmas MSZP akkor volt a legközelebb ahhoz, hogy köztársasági elnököt adjon valaha is – ugyanis a párt szűk két évvel ezután Gyurcsány áldásos tevékenysége következtében olyan mélyrepülésbe kezdett, hogy mostanra már gyakorlatilag meg is szűnt. Sólyom László a Fidesz jelöltjeként is lett államfő, de nem lehet azt mondani, hogy komoly fejtörést okozott a baloldalnak; sem az őszödi beszéd, sem a 2006-os őszi események nem ösztönözték arra, hogy a nemzet egységéért, illetve a demokrácia megőrzéséért tegyen valamit a szigorú nézésen kívül, például legalább rendesen elhatárolódjon Gyurcsány Ferenctől és annak módszereitől. Ha ugyanis a köztársasági elnök a gyurcsányi ámokfutás után is működőnek érezte a demokráciát, akkor maga sem lehetett valami túl nagy demokrata. De azért megsértődött, hogy 2010-ben a Fidesz nem jelölte újra; láthatólag nem érezte úgy, hogy nem tett meg mindent, vagy többet kellett volna tennie.”

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt