Az atomenergia bukása és a lótrágya esete

„Alábbi gondolatok két decemberi írásra reflektálnak az erőforrás-gazdálkodás nézőpontjából. Az első az LMP társelnökeinek, nevezetesen Schmuck Erzsébetnek és Kanász-Nagy Máténak, a második Hauk Viktornak a véleménycikke. Míg a zöld párt képviselői azt állítják, hogy a megújuló energiaforrásokra való átállás elkerülhetetlen, addig Hauk szerint ez nem megvalósítható, mert nem állnak rendelkezésre a szükséges természeti erőforrások és a földterület sem. »Hangsúlyos véleménye« szerint – a fentiek okán – az atomenergiának helye van az energetikai átmenetben. Írásomban elsősorban a második cikk vitatható állításaival állítom szembe a tudományos ellenérveket, hiszen Hauk érvelése felidézi a londoniak 250 évvel ezelőtti aggodalmát, amikor – a lovaskocsi-forgalom növekedését feltételezve – lótrágya hegyeket vizionáltak a brit főváros utcáin.

A vitázó felek általánosságban egyetértenek abban, hogy az energiarendszer a jelenlegi formában nem működtethető tovább, a kiutat illetően azonban éles a különbség. A zöld álláspont – ami nem mellesleg egyben a tudomány mai álláspontja is – az, hogy a mai (vagy az esetlegesen növekvő) primerenergia-igényeket hosszú távon semmilyen erőforrással nem lehet kielégíteni. A cikket jegyző zöldpolitikusok – ha ezúttal nem is hangsúlyozzák, de – ebben az írásukban is megemlítik a hatékonyság javításának fontosságát, amikor egy nagyívű épületenergetikai program szükségességére utalva a fűtési energiafelhasználás csökkentését követelik. A másik cikkben ennek a felismerésnek nincs nyoma, és ez csak egy, ám kulcsfontosságú hiányosság Hauk megközelítésében. Szembeötlő, ahogyan a szerző a megújulókkal kapcsolatos kihívásokat igyekszik túlhangsúlyozni, miközben az atomenergetika lényegesen súlyosabb működési anomáliáit elhallgatja. Ezt pótlandó, vegyük sorra, hogy melyek ezek a problémák, amelyek oda vezettek, hogy az atomenergia sorsa immár megpecsételődött, és nem csak Németországban (ahogyan azt Hauk a proatomos kánonhoz híven megemlíti), de szinte minden nyugat-európai fejlett gazdaságban.”