Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Az ellenzék egy része már most a megszorítások pszichózisában ég.
„A csirkefarhát-eset megmutatta: ahogyan egyre nő az ellenzéken a politikai és társadalmi nyomás, úgy válik egyre kilátástalanabbá érdemi rendszerkritikai üzenetek megfogalmazása. Úgy vélem a rendszerkritikai oldalnak két végletet kellene elkerülnie: egyrészt bármilyen fájdalmas is legyen az ellenzékből (vagy annak bizonyos részeiből) való kiábrándulás az Orbán-rendszer leváltásán kell dolgoznunk, másrészt akkor is az Orbán-rendszer leváltásán kell munkálkodni, ha annak bizonyos politikáit a kormányozni kívánó ellenzék szemmel láthatóan folytatni akarja.
Egy idő után az ember hozzászokik ahhoz, hogy a rendszerkritikai üzenetek, úgy mint a globális kapitalizmus és az azt fenntartó multinacionális vállalatok, valamint a velük szövetséges autoriter nemzetállamok bírálata bizony a politikai »senki földjére« sodorja. Ez azzal jár, hogy az Orbán-rendszer szempontjából kommunistának, az ellenzéki közvélemény liberális része felől pedig orbánistának (olykor ugyancsak kommunistának) vagyunk bélyegezve. Ebben az az igazán rossz, hogy az ellenzék meghatározó része sem tekinti legitimnek a rendszerkritikát (gondoljunk bele például abba, hogy az ellenzéki előválasztáson lezajlott úgy egy klímavita, hogy a klímaválságnak a kapitalizmusban gyökeredző okaira semmilyen érdemi reflexió nem érkezett). Ez a helyzet abból is következik, hogy a rendszerkritika ma Magyarországon zömmel intellektuális pozíció, vagy jobb esetben is az ellenzéki összefogás társutas mellékszereplője. A malomkövek között őrlődés (amely lényegében a rendszerváltás óta tart, sőt már az előtt elkezdődött) és az állandó frusztráció oda vezetett, hogy a magyar rendszerkritikai oldalon rendre megfogalmazódnak olyan szempontok is, hogy az ellenzék az Orbán-rendszernél is vehemensebben szolgálná ki a globális kapitalizmus érdekeit, kéjes vágy fűti a megszorítások politikájának ismételt bevezetése kapcsán: ezek (és persze ezerféle személyes sértődés) miatt pedig mára kialakult az Orbán-rendszer látens és/vagy dacos elfogadása a rendszerkritikai oldal bizonyos szféráiban. Azt gondolom, hogy erről nyíltan kell beszélni és mindezt kellő határozottsággal kell visszautasítani: a rendszerkritikai oldal semmilyen módon nem támogathat egy autoriter rezsimet.”
Nyitókép: Facebook