A haza és a nemzet érdekét elsődlegesnek tekintő liberalizmus ellenpólusaként jött létre a magát polgári radikálisnak nevező, szabadkőműves-bekötöttségű, mai szóhasználattal balliberálisnak nevezhető irányzat, mely azontúl, hogy értékrendjében a nemzetérdeket más elvek megelőzték, mindvégig idegen érdekeket szolgált. Képviselői hatalomra jutva leszerelték a magyar hadsereget, midőn az országot három oldalról fenyegette támadás, lényegében megüzenték az ellenségnek, hogy nem fognak fegyvert rájuk, majd miután Horthy Miklósnak sikerült konszolidálnia a megmaradt országot, Belgrádban lobbiztak, hogy szerb katonai segítséggel jussanak hatalomra.
Ezek a genuin hazaárulók voltak a felvállalt szellemi elődei a rendszerváltás utáni balliberálisoknak, az SZDSZ-nek, s az SZDSZ utódpártjainak, konkrétan a teljes mai kormányellenes oldalnak a Jobbiktól a DK-ig, mely pártoknak látható figurái közül egyet nem tudunk említeni, akiben a nemzeti felelősségnek, a nemzeti érzésnek, a nemzetszolgálat belső igényének akárcsak a szikráját felfedezhetnénk. Nemzetellenes, nemzetsemleges, karrierista indulat, illetve motiváció keveredik bennük különböző arányban.”