Szélsőjobbtól a szélsőbalig érő szivárványkoalíciónak nincs reális esélye a kormányváltásra, ezért megkezdték a vereség utáni terepelőkészítést.
„Azok után, hogy januárban húsz, a nyílt társadalom hálózatához tartozó politikai »civil« szervezet, valamint 62 balliberális EP-képviselő azt javasolta az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) demokráciaügyi sóhivatalának, az ODIHR-nak, hogy nagyon nagy erőkkel kellene megfigyelni az áprilisi magyar választásokat, mit ad Isten – azaz: hogy, hogy nem, elvtársak –, a szervezet a minap így is döntött. (A balos tudósítások közül a Népszaváé volt a legbeszédesebb, mely »Gyanítják, hogy itt április 3-án csalni fognak« címmel számolt be az év eleji fejleményekről.)
A »VÁLASZTÁSI CSALÁS« HAMIS MÍTOSZÁNAK ÉPÍTÉSE PERSZE NEM ÚJKELETŰ JELENSÉG
– 2014-ben és 2018-ban is ez volt már hónapokkal a szavazás előtt színpadra vitt forgatókönyv –, és azon a tagadhatatlanul számos alkalommal be is vált kommunista rendezői utasításon nyugszik, mely szerint azzal vádold meg ellenfeledet, melyet te magad követnél el. Lassú víz partot mos, persze: a hazaárulással töltött sokévnyi fáradhatatlan munkának meglett az eredménye – az EBESZ most úgy döntött, hogy a korábbi évekkel ellentétben nem kis létszámú ún. korlátozott, hanem teljes körű választási megfigyelői missziót küld majd a magyar választásokra.
ERRE AKKOR SZOKOTT SOR KERÜLNI – MONDJUK HARMADIK VILÁGBELI ORSZÁGOK ESETÉBEN –, HA A TESTÜLET SZERINT KOMOLY VESZÉLY FENYEGETI A VÁLASZTÁS ÁTLÁTHATÓSÁGÁT, TÖRVÉNYESSÉGÉT ÉS DEMOKRATIKUS MIVOLTÁT,
és azzal a következménnyel jár, hogy 200-250 ebeszes »szakértő« vonul majd be hazánkba rövid és hosszú távra, ellenőrizendő nemcsak magát a szavazás napját és a választási eljárást, de a kampányt és az azt körülvevő »politikai és médiakörnyezetet«. (Azok után, hogy '19-ben Cseh Katalin még a NATO-csapatok bevonulását sürgette, ez még akár lightos verziónak is tekinthető.)
Ilyesmi eddig csak egy EU-s tagállam, Bulgária esetében volt tervbe véve 2021-ben – ami aztán nem igazán jött össze, mert nem sikerült összeverbuválni a kellő számú megfigyelőt, így az akciót szégyenszemre le kellett fújni (erre egyébként most is van esély, hiszen április 3-án Szerbiában is választásokat tartanak). Az üzenet esetünkben mindenesetre elég egyértelmű: ha nem a baloldal fog győzni, választási csalást fogunk kiáltani – csak most sokkal hangosabban, mint 2014-ben vagy 2018-ban.”
Fotó: Földházi Árpád
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
