A kórházakba megvásárolható szolgáltatásokat kell telepíteni

„Pontosan hogyan nézne ki a kormányváltás után a magánegészségügyi és az állami egészségügyi rendszer?

Jelenleg a magánegészségügy fejlődik, a közfinanszírozott egészségügy pedig folyamatosan kapacitást veszt. Az orvosi béremelésnek tíz évvel korábban meg kellett volna történnie, és akkor nem hagyta volna el ennyi jó szakember az országot. Egy negyven éve dolgozó orvos egy kisvárosi rendelőintézetben napi hat óra járóbeteg ellátásért ugyanannyit kap, mint egy fővárosi baleseti sebészeten dolgozó traumatológus, ugyanis csak az számít, hogy hány éves a szolgálati ideje.

Tisztázzuk: akkor önök ezt az aránytalanságot módosítanák első lépésként?

Nem. Ez a rendszer évekre be van betonozva, nem lehet hozzányúlni. Annyi pénze soha nem lesz az országnak, hogy hat-nyolc millió forintot adjunk egy nagy tapasztalatú szakorvosnak, holott nyugaton ennyit kap. Nem tudjuk, mennyi lesz a kasszában, de ennyi biztosan nem. Viszont amennyiben a maradékot odaadjuk az intézményi menedzsmentnek, és így intézményen belül próbáljuk meg többlet teljesítésre ösztönözni a szakdolgozókat, akkor nagyobb lesz a kapacitás.

A szakdolgozók bérrendezése, az orvosi szakma megbecsültsége, a munkakörülmények helyrehozása – nagy volumenű ígéretek ezek, de nem világos, mégis mi a garancia a megvalósulásukra. Rengetegszer említi, hogy a kormányváltás után az állami kassza valószínűleg ki lesz söpörve. Ha ilyen biztos ebben, mégis mire alapozva teszi ezeket az ígéreteket?

Az egészségügyért felelős szakpolitikusnak az a dolga, hogy az általa összegyűjtött adatokból létrehozott tervet elfogadtassa a kormányzat más szereplőivel. Három hete dolgozunk azon, hogy a gazdaságpolitikusokkal egyeztessük a 2022-es prioritásokat. Ezeken a tárgyalásokon az eddigi tapasztalataim alapján még egyik kormányzatban sem volt ilyen mértékű egyetértés, mint most. Olyan tervet tettünk le az asztalra, amely pénzügyileg és gazdaságilag is elfogadható.”

Fotó: MTI/Balogh Zoltán