Megpecsételődött a sorsunk, mindennek vége.
„»Sorsdöntő« – a legelcsépeltebb szavak egyike a sportmédiában, s amikor ezt beismerem, az nyilván önkritika is. Legutóbb a Magyarország–Izland kézilabdameccs kapcsán írták, írtuk le számtalanszor, hogy ez a mérkőzés tényleg SORSDÖNTŐ. S amikor aztán egy hajszállal kikaptunk, s így kiestünk az Eb-ről, igazolva láthattuk a vészjósló, drámai felvezetést (»sorsdöntő«): igen, most joggal érezzük úgy, megpecsételődött a sorsunk, mindennek vége. Temetünk, ahogyan a magyar sport történetében már annyiszor, s amire aztán néha öniróniával rácsodálkozunk: csak végletesen tudunk viszonyulni kudarcainkhoz, de a sikereinkhez is. Vagy temetünk, vagy lakodalmat ülünk. Mi vagyunk azok, akik pillanatok alatt és gondolkodás nélkül elkapkodják a meccsenként húszezer belépőt, ha a magyar válogatottnak lehet szurkolni, s azok is, akik aztán megfogadják, hogy soha többé nem dőlnek be a játékosok meccs előtti ígérgetésének. És azok is mi vagyunk, akik legközelebb is lelkesen és vérmes reményekkel készülünk rá, hogy végre megint magyar sportsikerért szoríthassunk.
Az persze igaz, és lehet némi köze a sporteredményeinkkel kialakult szinte hisztérikus viszonyunkhoz, hogy (sport)történelmünk tele van elszalasztott és talán soha vissza nem térő lehetőségekkel. Ebbe a kategóriába tartozó alapélményünk a száz éve vágyott és soha meg nem rendezett budapesti olimpia, vagy éppen a kétszer is elveszített, és talán soha többé nem megnyerhető futball-világbajnoki döntő, hogy közös szurkolói emlékezetünknek tényleg csak a leginkább emblematikus, »sorsdöntő« élményeit idézzem most föl. Nos, igen, egy-egy kézilabdázónk pályafutásában talán tényleg »soha többé« nem adódik olyan lehetőség, hogy hazai világversenyen érjen el világraszóló sikert, mint ahogy világklasszis futballistáink generációinak talán eszébe sem jutott ilyesmiről álmodni, olyannyira irreális lett volna mondjuk Eb-döntőt vizionálni a Népstadionba.”
Nyitóképen: MVM Dome. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A szolgálatok közlése szerint a nehéz időszakokban még többen csatlakoznak soraikba. Erre volt példa a vörösiszap-katasztrófa, az ukrajnai háború kitörését követő menekülthullám vagy idén ősszel a dunai árvíz.
„Magyarországnak víziója és stratégiája van, Európának nincsen” – mutattak rá.
A foci élet és halál kérdése? A foci több az életnél is? De az élet szintén sokkal több, mint a foci? Mindez egyszerre igaz.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A szlovákiai magyarok legnagyobb közössége a DAC-szurkolóké, az egyesület a felvidéki magyarság megmaradásának és identitásának szimbóluma.
Fülöp Attila szerint nem a Tisza Párt elnökének a fellépése nyomán javulnak az ágazatban a körülmények, Magyar a konfliktust hozta ebbe a történetbe.
A parlament jóváhagyta az ügyészség kérelmét, hogy fosszák meg mentelmi jogától Herbert Kicklt.
