Szerénység

„Három hónappal az előválasztás után – ezen olvasmányok alapján – kijelenthető, a korábban szerzett politikai tőkét sikerült e rövid idő alatt részben fölélni. A kritikák, támadások fókuszában a miniszterelnök-jelölt – illetve immár kibővítve: a csapata – áll, naponta jelennek meg a bírálatok. És most nem a Magyar Nemzetről, vagy a Magyar Hírlapról beszélek, amely refrénszerűen igyekszik bizonygatni, hogy Márki-Zay már a saját táborának is útjában van, sőt Breuer Péter mindenre alkalmatlannak tartja őt (Istenem, Breuer, mint orákulum…). De pillantsunk rá a 24.hu elemzésére: »Márki-Zay Péter párton kívüli politikusként tapasztalatlanul mozoghat az összefogásban. Egy ilyen szerteágazó koalíció csapattá kovácsolásához a személyes tehetség mellett rengeteg tapasztalatra, kompromisszumra és türelemre van szükség«. Valamink: »több párt delegáltja úgy fogalmazott a 24.hu-nak: a kormányfőjelölt stábja derék, de jóindulatú amatőrökből áll, akik most látnak először országos kampányt közelről. Egy előválasztáson győztes politikus szerint ráadásul a csapat, ahogy maga Márki-Zay is, egyfajta programfetisizmusban szenved.«

Hogy pontosan mit kell érteni a programfetisizmuson, azt nem nagyon tudom, azt azonban igen: a meglévő, pártokhoz köthető kampánycsapatoknak nem nagyon van joguk arra, hogy fölényes bírálatokat fogalmazzanak meg, olyanokat, mint például a kampánycsapat vezetőjével kapcsolatban mondtak, miszerint »soha nem nyert még semmit«. Sajnos ez az utóbbi tizenkét év fényében meglehetősen nagyképű kijelentés. Szerénység – mondaná Bástya elvtárs. De ha nem is a szerénység itt a legjobb szó, annyi feltétlenül elvárható: türelem és együttműködés. És – bár mint újságíró magam ellen beszélek – a »haladó hagyománnyal« történő szakítás. Azaz, ha máskor nem, most végre itt lenne az ideje, hogy ne a nyilvánosság előtt rombolják egymás hitelét, s bár ne legyenek olyanok, mint a fideszesek, de – itt, tényleg a hajrában – próbáljanak meg megküzdeni a problémáikkal a saját berkeiken belül.

Egyelőre ugyanis ez a legfőbb probléma; mindenki a másikat helyezi berken kívülre. Márpedig, ha ez így marad, valóban nincs esély a sikerre.”