Semmi karizma, semmi vízió

„A politikában vannak olyan megállapítások, amelyek személyes élmények hiányában nehezen érthetők. Ilyen például, hogy Márki-Zay Péter nincs egy súlycsoportban ellenfelével, Orbán Viktorral. De saját tapasztalatból állíthatjuk, hogy még közvetlen főnökével, Gyurcsány Ferenccel sem. Biztosan van olyan ország, ahol napjainkban ruppótlan, kezdő, »rendes enberek« számíthatnak a többség támogatására, de Magyarország valószínűleg nincs abban a helyzetben, hogy egy gyenge, középszerű ember üljön be a kapitányi székbe. Hogy aztán a háttérből és külföldről dróton rángatva láthatatlan kezek vezessék – az ország kárára.

Az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje utcaifórum-miniturnét tartott a fővárosban. Mi pedig elmentünk megnézni, milyen élményt jelent a Fidesz-kormány legyőzésére kijelölt bajnok szövetségesei gyűrűjében. Vajon sugárzó mosolya, karizmája, elszánt tekintete és az emberek felé irányuló, feltétlen szeretete csak a képernyőn keresztül nem érvényesül?

>>>SPOILERVESZÉLY!<<<
.

.

.

.

NEM.

Pénteken délután háromkor a város szívében, az Almássy téren maximum 100-120 érdeklődő gyűlt össze, hogy meghallgassa, mit is kínál a kerület számára a – saját állítása szerint – Orbán ellenében egyesült többség miniszterelnök-jelöltje.

A közönség – ha nem számítjuk a Lukácsi Katalin-jellegű, teljesen felesleges szatellittartozékokat –  nagyjából egyharmada szokás szerint újságíró, egyharmada unatkozó, környékbeli nyugdíjas és egyharmada a péntek délutáni kicsöngetés után hazafelé szivárgó, kíváncsi gimnazista volt. Nem igazán lehet tehát azt mondani, hogy Márki-Zay érkezése valódi figyelmet ébresztett volna egy amúgy gyurcsányista vezetésű kerületben.

A mindenkori kampányok aprómunkája a plakátokon is szereplő, közismert jelölteknek, hogy minél több helyen, minél több emberrel találkozva kínáljanak személyes élményt, általában a valós teljesítményt ígéretekkel pótolva. Lehet ezt jól csinálni. Tavaly ősszel például a Bikás parkban Gyurcsány Ferenc roadshow-ján első kézből kaptunk leckét arról, hogyan kell feledtetnie egy bukott miniszterelnöknek a gyalázatos kormányfői teljesítményét karizmatikus, mézesmázos prédikációval.

De biztos lehet ezt rosszul is csinálni, bár Fekete-Győr Andrástól ilyen performanszt még nem láttunk, de azt sejtjük, a skála másik végén ő áll.

A hódmezővásárhelyi polgármester azonban megmutatta, hogy létezik harmadik út is: annyira szürke és felejthető volt, hogy még rossznak sem nevezhetjük. Nehéz is számunkra bármit kiemelni abból a szűk fél órából, amit az ő és illusztris csapatának társaságában tölthettünk.”

Fotó: JOHN THYS / AFP