Időutazás Gergellyel, hogy a fiatalok is újraélhessék a rémes Demszky-korszakot

„Az idősebbek pontosan tudják, miről beszélek. A fiatalok pedig jól figyeljenek! Demszky Gábor volt a főpolgármester húsz éven át Budapesten, az SZDSZ színeiben. Bizony nyomorult időszaka volt ez szegény fővárosunknak... De kezdjük az alapoknál!

Hogy mi is az SZDSZ? A Szabad Demokraták Szövetsége 1988-ban alakult, magát liberálisként meghatározó pártként. A párttá alakulás előzményeiről – a Kádár-rendszer idején megjelent, kritikus szamizdat kiadványokról, például a Beszélő című lapról és annak szerkesztőiről, motivációjukról, a későbbi pártalapítókról – most nem értekeznék hosszabban, bár egyszer az is megérne egy mélyelemzést.

Szögezzük le, hogy a rendszerváltoztatás idején az SZDSZ volt az a politikai formáció, amely magát – retorikájában legalábbis – a legharcosabb antikommunistának mutatta, amivel sok választót sikerült megtévesztenie, abban az ihletett, történelmi pillanatban, amikor rengetegen vágytak volna a közélet valódi megtisztulására, igazi tabula rasa-ra. Ami persze elmaradt. Köszönhetően éppen a Szabad Demokraták Szövetségének...

1990-ben, az első, szabadon választott kormány beiktatása után nem sokkal kibújt a szög a zsákból, s elég gyorsan kiderült, ki kicsoda. Az mondjuk már a kezdetektől sokaknak gyanús volt, hogyan voltak képesek a liberálisok hipp-hopp, egyre nagyobb befolyást szerezni - mint utóbb persze kiderült, a nemzetközi pénzvilág óriási, őket támogató nyomásával a hátuk mögött -, például paktumra kényszerítve az akkori kormányzópártot.

Persze az is messzire vezetne, hogyan sikerült köztársasági elnököt delegálniuk az MDF többsége idején, vagy épp taxisblokádot - kvázi kormánypuccsot - szervezniük a háttérből, elszabotálni a lusztrációs törvényt, markukban tartani a teljes magyar médiavilágot és még sorolhatnám...

1990 és 1994 között fokozatosan került elő az SZDSZ valódi, szélsőliberális, nemzetáruló arca, s kiderült, kik is voltak azok, akik anno a harcos antikommunistát játszották az általuk írt, ócska színdarabban. Ekkor kezdődött el a magyarság évezredes, szakrális szimbólumainak szisztematikus gyalázása, a Szent Korona micisapkának nevezése, a Szent Jobb tetemcafatnak titulálása, s az SZDSZ szellemi holdudvarából érkezett a turulmadár „dülledt szemű tojószárnyasként” való, rendkívül haladár emlegetése is.”

Nyitókép: Facebook