„Normális országban igazán örülhetne az ellenzék, hogy annyit foglalkoznak vele. Magyarország azonban a jelek szerint még mindig távol van attól, hogy normális országnak lehessen tekinteni. Itt ugyanis a médiumok többségében – értsd: a kormánypártok által favorizált médiumokban – úgy foglalkoznak az ellenzékkel, hogy mindenkinek világos legyen: a haza (a nemzet) ellenségeiről van szó.
Normális országokban – vagy mondjuk úgy: ahol adnak a demokráciára – fontosnak tartják, hogy az állampolgárok maguk dönthessék el, a propagandának hisznek, vagy a saját szemüknek. Magyarországon – bizonyára a kiegyensúlyozottság jegyében – erre kicsit rásegítenek. Ha az ellenzéki politikusok mondanak valamit, akkor azt a média kormánypárti részében vagy elhallgatják – amikor nem találnak rajta fogást –, vagy közlik ugyan, de mindjárt kommentálják is. Vagy a magát riporternek nevező kiszolgáló személyzet egyik tagja vezeti rá a hallgatókat és nézőket, miképpen is kell értelmezni a mondatokat, vagy az e célra rendszeresített megmondóembereket idézik. Mindkét fajtából van elég, tehát a módszerre nem lehet ráfogni, hogy egyhangú lenne.
A Kossuth Rádióban szokásosan elhangzó péntek reggeli – interjúnak álcázott – miniszterelnöki szózatban azonban legutóbb szintet léptek. Pedig látszólag egyszerű kérdést tett fel a műsorvezető, amikor arról érdeklődött, miképpen is kell érteni a legújabb kormányzati kampány jelszavát, miszerint »Magyarország előre megy, nem hátra«. Ez azonban alkalmat kínált a miniszterelnöknek, hogy politológusokat megszégyenítő fejtegetésekbe kezdjen az ellenzékről, amelyet az ő köreiben rendszeresen – és tévesen – baloldalinak aposztrofálnak. A hosszú tiráda lényege az volt, hogy Orbán Viktor figyelmeztette a választókat, nehogy azoknak szavazzanak bizalmat április első hétvégéjén, akik »csődbe vitték az országot«, valamint »kivéreztették és tönkretették«. ”