Mi a magyar most?

„Minél tisztábban és tiszteletteljesebben ragaszkodik valaki a magyar kultúrához, annál ritkábban veszi a szájára a »magyar« szót, a »nemzeti« fogalmat úgy kerüli, mint ördög a tömjénfüstöt. Százhetven évvel az oly tragikus kudarcot valló 48-as törekvések, százötven évvel a kiegyezés, száz évvel Trianon után, nyolcvan évvel a zsidóüldözések után végre meg kéne tanulni, hogy minden kudarcunk, tragédiánk, szégyenünk oka az »egységes nemzeti kultúra«.

És akkor vagyunk magyarok, ha ebbe az egységesülésbe nem akarunk betagozódni. Akkor magyar valaki, ha közben két-három nyelvű erdélyi, ha ateistaként is jól ismeri a katolikus-protestáns-zsidó magyar irodalmat, ha a magyar nyelvéből feltartóztathatatlanul szárba szökken az oláhcigány dialektusa. Ha a Balkánt nem szitokszóként használja, ha emlékszik még a sváb nagymamájának sváb becéző szavaira. Ha székelyént tudja, mi a málé, és alföldiként, mi a kokojza.

Magyarnak lenni azt jelenti: másnak lenni, és a másságban is köszönteni, ünnepelni és élvezni ugyanazt.”

Fotó: Facebook/Parászka Boróka