Lehull a lepel Polyák Gábor független egyetemi kutatói mítoszáról
Szakértői, tanácsadói tevékenysége egytől egyig a 2010 előtti balliberális Medgyessy-, illetve Gyurcsány-kabinetek idejére tehető.
A Zorbán szemmel verte az ellenzéki padsorokból a konvergenciakritériumokat?
„»Az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának eredménye: csúcson az infláció, elszabadultak az árak« – von szakértői mérleget a közgazdász Márki-Zay Péter, rámutatva, hogy ők (Surányi „Nem kell aranytartalék” György segítségével) bezzeg megszüntetnék ezt az »Orbán-kormány által előállított megélhetési válságot«.
Nos. Magyarországon az infláció 2021 novemberében 7,4 százalékos volt; pont annyi, mint Lengyelországban és az euróövezeti Lettországban, és csupán kevéssel haladta meg a Belgiumban mért 7,1 százalékot. Utóbbi érték is az Orbán-kormány bűne vajon, vagy az esetleg a koronavírusé? A szintén euróval fizető Észtországban kicsit rosszabb a helyzet, ott novemberben 8,6 százalékos, Litvániában egyenesen 9,3 százalékos arányt mértek – az Orbán küldte volna rájuk a rontást?
Ettől még persze sok az a 7,4 százalék, hogyne lenne sok, magasabb is, mint az 5,2 százalékos uniós átlag – csakhogy a világjárványtól teljesen mentes, ámde Gyurcsány-kormánnyal megáldott 2007. esztendőben 8 százalékos volt a pénzromlás Magyarországon, szemben az akkori 2,3 százalékos uniós átlaggal.
Viszont akkoriban legalább a munkanélküliség is bő duplája volt a mostaninak. Amire természetesen rá lehet vágni, hogy hagyjuk már ezt a visszafele mutogatást, kit érdekel, hogy mi volt 2007-ben – de azért valamivel lelkesebben bólogatnánk Dobrev Klára lakossági fórumain a »bezzeg Szlovákiában évek óta euróval fizetnek, ott a drágulás mértéke sokkal kisebb« résznél, ha nem tudnánk, hogy északi szomszédunknál egészen konkrétan 2009. január 1. óta fizetnek euróval. Magyarországon vajon miért nem, ha az annyira klassz? 2003 júliusában Medgyessy Péter bejelentette, hogy 2008 januárjában lecseréljük a forintot. Mi történt azután?
A Zorbán szemmel verte az ellenzéki padsorokból a konvergenciakritériumokat?
De akkor mi a garancia arra, hogy nem átkozná el újra gonoszul a gazdaságpolitikát, ha ugyanazok kerülnének kormányra, akik 2010 előtt próbálkoztak pont olyan nagy mellénnyel, mint amilyet most viselnek?”
Fotó: GABOR MONOS / AFP