...de most különösen kiverte nálam a biztosítékot.
„A blogján a következőket írta: »Nekünk, magyaroknak két születésnapunk is van. Augusztus 20-án az országét, a magyar kultúra napján a nemzetét ünnepeljük. Kölcsey Himnusza a magyar fájdalom, a magyar remény és áhítat. Elválaszthatatlan tőlünk. Ateista rezsimek is csak addig merészkedtek, hogy szövege helyett inkább csak a zenéjét engedték játszani. De a diktatúra éveiben nagyapáink, szüleink, s mi magunk, csukott szájjal is tudtuk énekelni.«
Először: legyen az ő dolga, hogy számára csak ez a két születésnap létezik, s a saját, vagy gyermekei születésnapja nem. Ez nem érdekel.
Másodszor: élünk még itt néhány millióan, akik pontosan emlékszünk arra, hogy az általános iskolában kötelező volt kívülről megtanulni, s felmondani a Himnuszt az irodalom órán. Mint ahogyan arra is, hogy minden iskolai, majd később munkahelyi vagy más rendezvény a Himnusz eléneklésével kezdődött, s a Szózattal fejeződött be. S nem csukott szájjal, hanem teli torokból! És ez így volt – például – az »ateista« Csillebérci úttörőtáborban is a zászlófelvonásnál.”
Nyitókép: MTI/Földi Imre
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Megdöbbentő, amit ez a kártékony, önelégülten nárcisztikus ember művel.
Nem hagyjuk, hogy az Európai Bizottság tönkre tegye az agráriumot! – üzenték Ursula von der Leyennek.
A kezdeti tiszás lendület hangzavara most csöndesedik, és a józanabb hangok jobban hallatszódnak. Horváth K. József írása.
