JK R*wling, a nemváltó óvodások és a magyarországi választások

„Az utóbbi hetekben több országos média foglalkozott a transzneműek és a nők közötti konfliktusokkal, részben J.K. Rowling írnónőt érő támadások, részben a magyarországi »genderpolitika« kapcsán, így a 444.hu egyik podcastja is. A nők valósága azonban egyik oldalt sem érdekelte igazán, de még a melegeké és a leszbikusoké sem. Magyarországon rendkívül leegyszerűsítő módon, a brit vita komplexitását figyelmen kívül hagyva importálják a témát. Az április 3-i parlamenti választások és a témához kapcsolódó népszavazás előtt pár hónappal az ellenzéki média nem engedheti meg magának, hogy ennyire lenézze az olvasóit.

A brit transzkritika, amiről a magyar ellenzéki nyilvánosság tudomást sem akar venni

A brit, illetve más nyugati országokban fellángoló vitát Magyarországon mind a balliberális, mind a kormánypárti oldal úgy próbálja átvenni, mintha az »LMBTQ közösség« (amennyiben ez valóban egy közösség) szinte egységesen állna szemben Rowlinggal és az általa képviselt nézetekkel, csak egy pár »elhajló szélsőséges« értene vele egyet. Így normalizálódik a közbeszédben a transzfóbia fogalma (sőt, össszemosódik a homofóbiával), ami minden tekintet nélkül »jogos« kritikának tűnik fel. Ezzel szemben a valóság az, hogy az Egyesült Királyságban mind a feminista, mind a meleg és leszbikus szcéna mélységesen megosztott a kérdésben. Olyan szervezetek, mint a Woman’s Place UK és a Fair Play for Women évek óta a nők és lányok jogaiért küzdenek, aminek álláspontjuk szerint alapfeltétele, hogy a biológiai nemet ne váltsa fel a genderidentitás mint törvényileg védett kategória. A transzneműpolitikával szembehelyezkedő LGB Alliance pedig vitatja, hogy a leszbikusok, melegek és biszexuálisok a transzneműekkel, »queerekkel« és egyéb újabb identitásokkal érdekközösséget vagy bármilyen közösséget alkotnának. Sőt, úgy vélekednek, hogy érdekeik kifejezetten ütköznek egymással.

Nekünk, magyaroknak azért is lehet különösen érdekes ez, mert nálunk is évek óta megosztó a transz téma, annak igen sok erőforrásból támogatott, célratörő bevezetése az LMB közösségbe és a civil aktivizmusba. A liberális média, köztük a 444.hu a mindennapi hírekben is hozza ennek a közösségnek a politikai jogköveteléseit, más csoportokat rendre maga mögé utasítva. Eközben az az óriási ellenállás, amelyet számos nyugati országban (és hazánkban is) feministák, valamint melegek, leszbikusok és biszexuálisok fejtettek és fejtenek ki a transzpolitika negatív hatásaival szemben, egyáltalán nem jelent meg ugyanezekben a médiákban.

Németország speciális esetnek számít, magyar szempontból is. Ott a magyar ellenzéki média egy részéhez hasonlóan igencsak elhallgatják a meleg közösségeken belüli vitákat. Többek közt a Zöld párt is kifejezetten a transznemű agendát viszi, ahogy ezt az új koalíciós szerződésben is deklarálták, sőt, a családügyi minisztériumban »queer-ügyi« miniszteri biztos neveztek ki, azzal a nem titkolt elképzeléssel, hogy ezeket a nézeteket más országokba is úttörőként szeretnék majd exportálni. Miközben teljesen háttérbe szorultak például a női jogok. Csak két példa: a német Zöldek liberalizálják a prostitúciót és a béranyaságot, amit ma már minden feminista szervezet elutasít és német szervezetek is kritizálnak. Nem mellékes, hogy a koalíciós szerződést az LMB szervezetek is hevesen kritizálták. A német export egyik eredményeként lett az »LMBTQ közösség« egyik egyoldalú szócsőve a Deutsche Welle magyar adása, akik a kelet-európai országokban egyébként jelen lévő differenciált, kritikus véleményeket rendre háttérbe szorítják, és többször a fiatal korúak nemváltásáról készítettek aktivista riportokat.”

Fotó: Angela Weiss / AFP