Tovább bonyolódik a „rejtélyes” szír repülőgép ügye
Kínos és önmagának ellentmondó magyarázkodásba kezdett a legújabban már csak „Magyar Péter Hangjaként” emlegetett Magyar Hang nevű propagandalap.
Csak ha hamis az egész megcsalás-sztori. Aztán most megnéztem a gyönyörű felesége szomorú oldalát, egyedülálló.
„Tudom milyen nehéz ez a facebook-élet, hogy mutass is magadból valamit, meg nem is. Megértem, aki kiteszi a gyerekei fotóját, én is szívesen kitenném, mert egy szem babámra vagyok a legbüszkébb, de nem teszem, mert a férjem se szeret itt szerepelni, lehet az ő génjeit örökölte és ő se szeretne, ha tudná mi ez az egész.
De! Teljesen megértem azokat a politikusokat, embereket, akik kiteszik a családi fotókat, mert ez a legszebb, amit mutathatunk magunkból.
Amikor Jakab-család kikerült adventi gyertyástúl, akkor írtam is egy zárt csoportban, hogy ilyet ember nem tesz a feleségével, gyerekeivel, csak ha hamis az egész megcsalás sztori.
Mert nem tudtam elképzelni, hogy ilyet tesz valaki.
Aztán most megnéztem a gyönyörű felesége, szomorú oldalát, egyedülálló - írja magáról. A gyerekek hátulról, messziről látszanak.
Előttem van az a virslis vigyor, amit az apuka még tegnapelőtt is kitett. Az apuka, a hűtlen férj, aki képes volt politikai érdekből odaültetni a megcsalt feleséget, a dísznek használt gyerekeket a kamera elé. Átverni mindenkit.
Aztán az is milyen, szomorú, hogy a feleség nem mer szólni, nem teríti ki a fájdalmát, hanem csak átállítja a facebook profilját, házasból, egyedülállóba…
Az egész mögött pedig ott vannak az ártatlan, aranyos gyerekek. Akiknek osztálytársaik vannak, saját életük. Tűrniük kellett eddig is, hogy mindenki tudta róluk az utcán, a buszmegállóban, az iskolában, hogy kinek a fiai, mit mondott tegnap az apukájuk, de eddig legalább lehetett mondani, hogy harcban vagyunk gyerekek, ti vagytok a katonáim!
Most már nem lehet ezt mondani, csak azt, hogy bocsánat, hogy ilyen világban élünk, ahol az apukátok veletek fedezi magát, ahol anyukátoknak oda kell ülni az adventi koszorú mellé és mosolyogni, miközben egy ország előtt alázták meg.
Szomorú. Nagyon.”
Borítókép: MTI/Kovács Attila