Hogyan (ne) csináljunk ellenzéket
Rendszeres szokásunk volt korábban tanácsokat adni az ellenzéknek, hogyan igazgassák saját magukat, hogy ha nem is kedvelhető, de tűrhető szereplői legyenek a magyar közéletnek.
Úgy tűnik, a baloldal antiszemitizmusa nem jelent gondot, ha Orbán levadászásáról van szó.
„Az ország baloldali pártjai összefogtak az antiszemita szélsőjobboldali Jobbik párttal, hogy koalíciót alkossanak Orbán Viktor miniszterelnök uralmának felszámolására. / Meg ráadásul egy viccből felállított párt is megjelent, amely ingyenes sört és napi két napfelkeltét kínál szavazóinak.
Szavazna egy olyan pártra, amely örök életet, világbékét, egynapos munkahetet, ingyen sört, napi két napfelkeltét és a gravitációs erő csökkentését garantálja, csak hogy lebeghessen egy kicsit? Ha igen, és még mindig nincs magyar állampolgársága, ideje elindulni ebbe az irányba. Magyar állampolgárként ugyanis szavazhat a »Kétfarkú Kutya« pártra, mely a fent említett ígéretek mellett még sok más csodálatos dologot is magában foglal.
Úgy hangzik, mint egy karikatura az »Eretz Nehaderet«-ből? Nos, a »Kétfarkú Kutya Párt« 2006-ban valóban elindult a magyarországi politikai elit elleni vicces, tiltakozó-mozgalomként, amelynek fő tevékenysége az outdoor művészetekben (graffiti festmények, plakátok) nyilvánult meg. A vicc azonban komoly üggyé vált: A »Kétfarkú Kutya« indulni akart a nyolc évvel ezelőtt rendezett, 2014-es országgyűlési választásokon. Akkor a választási bizottság kizárta őket a részvételből. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság a pártnak adott igazat. Mivel azonban a jelöltlista benyújtásának határidejét a párt lekéste, a bürokratikus késések miatt eltiltották a választáson való indulástól. Így a »Kétfarkú Kutya« a következő, 2018-as országgyűlési választásokig kellett várnia, amelyen a szavazatok csak 1,73 százalékát szerezte meg. Az egy évvel későbbi európai parlamenti választáson a »Kétfarkú Kutya« már a szavazatok 2,62 százalékát kapta, az önkormányzati választáson pedig négy jelöltje bekerült a budapesti kerületek önkormányzataiba. A múlt héten április 3-ra kitűzött következő országgyűlési választások előtt a közvélemény-kutatások a »Kétfarkú Kutya« 3%-kos megerősödését jósolják, amely az új szélsőjobboldali Mi Hazánk párttal azonos támogatottság.
A »Kétfarkú Kutya« jelensége a magyar lakosság egyes rétegeinek elkeseredettségét bizonyítja az ország politikai helyzete miatt, három évtizeddel a kommunizmus alóli felszabadulás után.
Ez a tiltakozó-párt valójában akkor alakult, amikor a balközép volt hatalmon. Azonban az elmúlt években hangos ellenfele lett Orbán Viktor konzervatív miniszterelnöknek, és különösen annak, hogy ellenzi Magyarország és Európa határainak megnyitását a migráns munkavállalók és a Közel-Keletről és Afrikából érkező menekültek tömeges migrációs hullámai előtt. A »Kétfarkú Kutya« a »menekültválság« közepette »bevándorlásellenességgel« szemben indított kampányt, így gyakorlatilag megszűnt csak vicc lenni, és a humorérzék megőrzése mellett a viharos magyar politikai mocsár mélyére szállt. Így a konzervatív kormány propagandára válaszul, miszerint migránsok foglalják el a magyarok állását, a párt kampánya a külföldiekhez szólt, és azt mondta nekik: »Jöjjenek nyugodtan Magyarországra, mi már elköltöztünk Nagy-Britanniába dolgozni«, utalva a magyar fiatalok azon tendenciájára, hogy kivándorolnak hazájukból annak gazdasági állapota miatt.
Másrészt a párt a közelmúltban elkezdett forgalmazni egy számítógépes játékot a magyar származású amerikai-zsidó milliárdos, Soros György ellen, aki tulajdonképpen a magyarországi és európai tömeges bevándorlási politikát támogatja. Emiatt a támogatás miatt Soros a négy évvel ezelőtti választási kampány középpontjában állt. A kormánypárt propagandaplakátjait, amelyekben Soros szerepelt, széles körben kritizálták Orbán riválisai. Érveik szerint a miniszterelnök antiszemita érzelmekkel élt a magyar lakosság körében, bár a plakátok egyáltalán nem foglalkoztak Soros zsidóságával.
Viccet félretéve: a »Kétfarkú Kutya« léte, megerősödése a választók körében befolyásolhatja a hat baloldali, egy jobbközép és szélsőjobboldali pártot tömörítő »csak ne Orbánt«-koalíció esélyeit, fordulatot hozva a következő választásokon. Orbán zsinórban 12 éve tölti be a miniszterelnöki posztot, amely időszakhoz korábbi négy év is kapcsolódott, most pedig az 58 éves konzervatív kormányfő igyekszik ötödik ciklusra vezetni Magyarországot. Mivel Orbánnak sikerült abszolút győzelemre vezetnie pártját a legutóbbi választási kampányokban és vitathatatlanul uralta a parlament felett az ellenőrzést, képes volt megváltoztatni Magyarország arculatát, és különböző területeken reformokat fogadtatott el, amely lehetővé tette pártja – a »Fidesz« – az államügyekrevaló befolyásának növekedését. Többek között emiatt az Európai Bizottság a demokrácia és a jogállamiság aláásásával, valamint egy diktatórikus rezsim Magyarországra kényszerítésével vádolta meg.
Az LMBT-tartalom iskolai terjesztését tiltó törvény elfogadása miatt nyomás nehezedik a Bizottság elnökségére a Magyarországra irányuló pénzátutalások befagyasztására. Az Európai Parlamentben a többség amellett van, hogy precedensértékű szankciókat vezessenek be Magyarországgal (és Lengyelországgal) szemben a »jogállamiság megsértése miatt«. Orbán pártja úgy döntött, hogy elhagyja a konzervatív Európai Néppárt parlamenti frakcióját, és most tárgyalásokat folytat olyan nemzeti-hazafias jobboldali pártok szélesebb frakciójának megalakításáról, mint például a francia Marine Le Pen-é és az olasz Matteo Salvinié.
Az Orbán-kormány és az Európai Unió közötti feszültség, valamint a koronajárvány hatásai a 2008-2009-es nemzetközi pénzügyi válságból még nem teljesen kilábalt magyar gazdaságra az elmúlt években megerősítették a megosztott magyar ellenzék szellemiségét, amely úgy döntött, hogy közös fronton egyesíti erőit, és közös jelölteket állít fel, akik kihívói lehetnek Orbánnak és pártja jelöltjeinek a közelgő választásokon. Jól sikerült az a 2019-es önkormányzati választáson lefolytatott kísérletük, amikor az egyesült ellenzéknek sikerült elfoglalnia a »Fidesz« nagyvárosi erődeinek egy részét, így Budapestet is.A »Csak ne Orbán« koalíciós pártok tavaly ősszel közös miniszterelnök-jelöltet választottak, remélve, hogy az eredményeket országos szinten is megismételhetik.
A három – köztük egy zsidó politikusnő – jelölt közül egy meglehetősen névtelen és vérszegény jelöltet választottak ki, aki valószínűleg nem tudja izgalomba hozni a magyar választók tömegeit és puccsot teremteni: ő Márki-Zay Péter (49), egy valahol Dél-Magyarországon található kisváros polgármestere aki azzal büszkélkedhet, hogy villamosmérnök, közgazdász, történész, jobboldali ember és »csalódott a Fideszben«. Hét gyerekes családapa, állítása szerint Jézus baloldali aktivista volt, és ígéretett tett arra, hogy, megválasztása esetén megváltoztatja az alkotmányt helyt adva az azonos neműek házassági és családalapítási jogainak. Márki-Zay ereje, azok szemében, akik elővoksoltak rá, abban az ideológiai esélyben áll, hogy képes lehet újraegyesíteni a nemzetet az Orbán-kormány megosztó évei után.
Előválasztási győzelme utáni hevületben Márki-Zaynak sikerült élre állítania az ellenzéki összefogást, mindazonáltal a kezdeti lelkesedés hamar csappanni kezdett és visszaesett a jelenlegi kormányerőhöz képest 45% - 49% arányban, amint arról a közvéleménykutatások tanuskodnak. Vannak közvéleménykutatások, amelyek ennél nagyobb mértékű hátrányban látják az ellenzéki összefogás támogatottságát.
Az ellenzék megroppanásának egyik oka az a sok kudarc (nonszensz), amelyet Márki-Zaynak kötelessége teljesítésének nagyon rövid ideje alatt sikerült összeszednie. Köztük egy - csak mostanában tett - olyan kijelentés, amelyet antiszemitának tartanak, és mely nagyon kellemetlen emlékeket ébreszt a helyi zsidó közösség köreiben. Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje a Facebookon a közelmúltban tartott egyik élő bejelentkezésében azt reagálta a Jobbik (»Jobbik Magyarországért Mozgalom«) nevű szélsőjobboldali neonáci elemeket bíró párthoz fűződő kapcsolatát ért kritikára – mely tagja a Márki-Zayt miniszterelnök jelöltként indító blokknak – hogy »És mellesleg a Fideszben is vannak zsidók, bár csak kevesen. Egyet biztosan ismerek, nagyon nagyra becsülöm.«
A kormánypártban megtalálható zsidók számbeliségére való utalása egy Jobbikos képviselő nyilatkozatára emlékeztet, aki 2012-ben kijelentette, hogy listát kell készíteni a Magyarországon élő zsidókról, különösen a parlamentben és a kormányban szolgálatot teljesítőkről, akik szerinte veszélyt jelentenek a magyar nemzetbiztonságra. Nem ez volt az első eset, hogy Márki-Zayt antiszemita reakción kapták: miután nyilvánosságra került, hogy a magyar kormány használta a Pegasus izraeli kémprogramot, közösségi oldalakon közzétett egy fotót Orbán miniszterelnökről, mellette egy menórával. Mi köze van a chanukkiának a Pegasushoz? Természetesen a zsidó világuralom. Ez a link sokkal antiszemitább, mint a »Soros-plakátok«, és mégsem ragadta meg a címlapokat szerte a világon, mint ahogy a »Soros-plakátok« tették. Ilyen esetben indokolt/helyénvaló az antiszemitizmus, nagy hatalmú jobboldali politikusok elleni küzdelemben fel lehet használni, ha a baloldal a jobboldal célzott felszámolását akarjavégrehajtani?
A magyar ellenzékű néhány felszólalójának javára elmondható, hogy nehezményezték az ellenzéki miniszterelnök-jelölt antiszemitizmusának megnyilvánulásait. A Jobbik Márki-Zay támogatói tömbjében való tagsága azonban a magyarországi baloldali és jobbközép szavazók körében széleskörű kritikát kellett volna, hogy kiváltson. A párt új megvilágítására, »(politikai) közép«-ként való bemutására tett kísérlete azt a tényt akarta elfelejtetni, hogy alig egy évtizede egy neonáci párt volt, amely erőszakosan kampányolt a Magyarországon élő kisebbségek ellen, és korábbi vezetői rasszizmust és antiszemita ideológiákat hirdettek.
A »Jobbik« szélsőségesei valóban elhagyták a párt sorait, és megalapították a »Mi Hazánk«-at, tiltakozva korábbi pártjuk »centralizációja« ellen. A »Jobbik« még egy új, zsidó származású vezetőt is választott, akinek dédapját Auschwitzban meggyilkolták. Ez a vezető, Jakab Péter azonban maga is antiszemita megjegyzéseket tett, többek között azzal vádolta a zsidókat, hogy maguk okozzák az antiszemitizmust és a holokauszt emlékét anyagi célokra használják fel. Ezért sem lehetünk biztosak abban, hogy a »Jobbik« valóban »kibújt volna a bőréből«, és ha - ne adj isten - hatalmi pozícióba kerül, nem tér vissza korábbi útjára. A négy évvel ezelőtti választásokon a Jobbik a parlament második legnagyobb pártja és a legfőbb ellenzéki párt lett.”
Nyitókép: Ficsor Márton