Gyurcsány Ferencről, a jogállamról, a jobboldalról és a politikai értésről

„Ne csak azt gondoljuk végig, hogy mennyire jó a jogállam gondolata, de azt is, hogy hogyan lehetne erre hatékonyan megtanítani azokat, akik ebben nem vagy nem úgy hisznek, mint mi. Gyurcsány Ferenc friss bejegyzésében a következőket olvashatjuk:

»Én hajlok arra, hogy elfogadjam: az emberek többsége gyarló. Kisebb, nagyobb hibával él. Én is, mi is. Ezért kell a hatalmat ellenőrizni, számon kérni, mert személyes garancia nincs, csak intézményes garancia lehet. Ezt jogállamnak hívják. Vagy ilyesmi. Azért is javaslom, hogy szavazzanak Márki-Zay Péterre és az ellenzékre, mert itt még ezt értik. Ott már nem. Ne emberi hiba irányítsa az országot, hanem erény. Erre most csak ezen az oldalon van esély.«

(...)

Gondoljunk csak arra, hányan szorgalmazták már a 90-es években, hogy legyen »demokratikus minimum«. Aztán jött az, hogy legyen »liberális minimum«, sőt eljött a »nemzeti minimum« vágyának kora is. És – csodák csodája – egyikből sem lett semmi, sőt az egyes minimum-igények bejelentése csak növelte a harci kedvet azokban, akik az adott minimum lényegével nem értettek egyet.

A másik viszont, amit mondhatunk, hogy aki komolyan szeretné, hogy mindenki értse, amit ő jónak, fontosnak, erényesnek gondol, ahhoz rendeljen épkézláb – hogy is mondjam – »megvalósítási stratégiát«. Nem elég ugyanis megfogalmazni, mi lenne jó és üdvös. Az, hogy a jogállamot mindenki értse, szép cél, de a kimondása nem elég. A demokráciában nélkülözhetetlen a tanulási, sőt a tanítási mozzanat. A tanítást most nem iskolai, tananyagszerű értelemben véve, hanem úgy, hogy amit értékesnek gondolunk, azt megpróbáljuk komolyan elterjeszteni s ehhez módszerek és eljárások sokaságát alkalmazzuk.”

Nyitókép: Isza Ferenc / AFP