A PestiTV újságírója írt egy cikket az Indexnek, de egy flegma válaszban megtagadták a közlését

Elolvastam a cikket, és bár alapvetően jó témát jár körbe, szerintem túl agresszív lett, lehetett volna még dolgozni rajta. A téma megállja a helyét úgy is, ha nem használ minden mondatban valami bombasztikusan erős jelzőt. Mindettől függetlenül a téma érdekes. Puzsér tényleg csak kussolt idáig MZP-vel kapcsolatban, és ehelyett az utóbbi időkben, különféle médiasztárokat próbált savazni, ami ugye azért roppant furcsa időzítés, hiszen 3 hónap múlva mégis csak országgyűlési választás. Mit számít most az, hogy Puskás Peti vagy Majka mennyire érdemli meg a sikert? Közéleti témákban ezek ketten tudtommal nem nagyon szoktak megnyilvánulni, szóval semmi relevanciáját nem látom ennek. Az utóbbi hetek Puzsér-termését nem követtem, mert őszintén szólva nem érzem a sportértékét annak, ahogyan médiasztárokat savaz rendszeresen. Van néhány tenyérbemászó celeb, aki ebből a szempontból okés alany, de Majkát vagy Puskás Peti nem igazán érzem ennek a kategóriának. De mindegy, szóval lemaradtam arról, hogy most hirtelen nyilatkozott MZP kapcsán. MZP a favoritja, szóval valószínűleg róla nem fog semmi rosszat írni, és igen, inkább beleszáll a Kutyapártba, amelyet korábban nagyra tartott, meg DK-Karácsony köreibe, semhogy MZP hülyeségeinek figyelmet szentelne. Pedig MZP jó sok hülyeségei összehordott az előválasztás megnyerése óta, és nyilvánvalóan most előszedik a korábban hangoztatott összes hülyeségét is minimálbérről, fizetős egészségügyről, rezsicsökkentésről, ez várható volt. Erre ugye egy közéleti publicistának illene valamit reagálnia, de valószínűleg nem fog. Mindegy, ugyanezt csinálna Vonával is. Amíg Vonának dolgozott, addig nem kritizálta sem őt, sem igazán a Jobbikot sem. Lehet, hogy a háttérben MZP-nek is kampánytanácsokat ad, és nem személyes okok miatt nem támadja MZP-t.

"Az újságírásnak kedvező viszonyok eltűnőben vannak” Pandémia, metaverzum, post-truth – a régi világ sokak szerint eltűnőben van. Andrey Mir szerint azonban eltűnőben van az a szakma is, ami a régi világról segített képet kapni – az újságírás. Mir (akkor még Mironyiscsenko néven) a Szovjetunió összeomlása után újságíróként dolgozott Moszkvában, ma már egy kanadai egyetemen oktat médiáról, kommunikációról. Postjournalism and the death of newspapers. The media after Trump: manufacturing anger and polarization (Poszt-újságírás és az újságok halála. A média Trump után: a düh és a polarizáció termelése) című könyve az újságírás és a „régi média” jelenét és kilátásait vizsgálja egészen eredeti szemszögből és gondolatokkal. Azt jósolja, hogy a sajtó a 2030-as évek közepéig teljesen összeomlik. Elsősorban azért, mert már nem létezik az a gazdasági-technológiai környezet, amiben az újságok nagyjából 500 éves történetük során működtek. Mir szerint „az újságírást vagy lentről fizetik azok, akik olvasni szeretnék a híreket, vagy fentről azok, akik azt szeretnék, ha mások olvasnák a híreket”. Ez utóbbi vagy a hirdetőket jelenti, vagy valamilyen politikai szereplőt. Történelme során az újságírást jellemzően fentről fizették, a 20. századi virágzás idején többnyire a hirdetők. Mára azonban mind a hirdetők, mind a politikusok az internet és a közösségi média felé fordultak, hiszen ezek segítségével hatékonyabban tudják célba juttatni üzeneteiket, mint a hagyományos sajtón keresztül. „Lentről” pedig, ahogy a történelem során szinte mindig, most sincs elég kereslet a sajtó eltartására. Mir szerint az egyetlen többé-kevésbé sikeres üzleti modell az utóbbi évtizedben a médiában a „tagsági” modell, amiről egyébként érdekesen állapítja meg, hogy ilyesmivel először maga Marx próbálkozott az általa főszerkesztett Neue Rheinische Zeitungnál, és Lenin is így próbálta eltartani a kommunista orosz emigránsok lapját, az Iszkrát. Ügyet árultak, nem híreket. Mir úgy látja, hogy ez a modell sem jelent biztos túlélést a média számára, ráadásul alapvetően megváltoztatja az újságírást mint szakmát. Szerinte mind a közpénz, mind a milliárdos tulajdonosok jobban segítenek a szerkesztőségeknek megőrizni a függetlenségüket, mint az új modellt finanszírozó alapítványok és előfizetők/tagok. Mir természetesen nem a magyar közegre gondol, amikor arról ír, hogy a közmédia és a sajtószabadság értékeit nagyra tartó milliárdosok lehetnek a szakma megmentői. Szerinte ezekkel szemben a nonprofit alapítványok a saját ügyük reklámozását várják el a támogatott újságoktól, az előfizetők/tagok pedig azt, hogy a saját véleményüket és világnézetüket lássák megjelenítve a lapban, aminek pénzt adnak. Összességében a gazdasági és technológiai környezet változása az, ami Mir szerint az újságírás helyett poszt-újságírást hoz létre. A sajtóban egyre több lesz a vélemény, mert ezeket olcsóbb előállítani, mint nagy oknyomozó anyagokat, és mert a hírekből már olyan túlkínálat van az interneten, hogy azokból nincs értelme többet gyártani, és nem is lehet értük pénzt kérni. De a véleménycikkek, illetve a tévében híreket magyarázó fejek szaporodását leginkább az okozza, hogy az újságírásért még fizetni hajlandó közönség ezt várja el. Ez az újságírást az aktivizmus, sőt, a propaganda irányába tolja el az egész világon – legalábbis Mir szerint, aki ezt a fajta új sajtót nevezi poszt-újságírásnak. Könyvében azt állítja, hogy ez nemcsak kényszerű, kétségbeesett modellváltás, hanem káros is társadalmilag, mert szükségszerűen növeli a társadalmon belüli megosztottságot, polarizációt. Amíg a hirdetők által finanszírozott média inkább szebbnek akarta láttatni a világot, addig a tagok/olvasók által eltartott sajtó abban érdekelt, hogy az minél ijesztőbbnek tűnjön, mivel a közönséget ez ösztönzi fizetésre/adományozásra: „a klasszikus újságírás objektív próbált lenni, és olyannak bemutatni a világot, amilyen. A poszt-újságírás viszont irányt mutat, és olyan világot mutatja be, amilyet szeretne”." https://444.hu/tldr/2022/01/09/az-ujsagirasnak-kedvezo-viszonyok-eltunoben-vannak

Ábrahámnak igaza van! De még mennyire hogy! Lassan eljön a szarfaszok alkonya.

Az Index újságírójának az írását mikor közölte a Pesti TV ???