Magyarok ünnepe a Puskás Arénában

2021. június 19. 18:38

Ez nem csupán a sport, de az élet ünnepe volt.

2021. június 19. 18:38
null
Kovács Gergő
Mandiner

1998 szeptemberében 3-1-re kaptunk ki Eb-selejtezőn a portugáloktól. Az volt az első válogatott mérkőzésem élőben: rábaközi faluból utaztunk föl egy barátommal, vonattal. Megvolt a romantika: a stadion oldalába vizeltek a szurkolók, aztán mint óriási imádkozósáskák borultak le részeg fiatalok a betonszentély előtt, a gazos aszfalton, a győzelemért imádkoztak. Király Gábor kapott egy potyát, a mérkőzés alatt végig zuhogott az eső, a portugálok meg lefociztak minket.

2016-ban a lelátón ültem Lyonban, amikor Gera beverte az elsőt a portugáloknak. Miután a hálóba került a labda, emlékszem arra a pár tizedmásodpercre, ami eltelt a gól és a nézőtéri robbanás között: máig eszembe jut néha az a csönd. Aztán, amikor Dzsudzsák berúgta a második gólját, és 3:2-re vezettünk, egyik haverom a fülembe üvöltötte, miközben rengett a stadion: „Ez olyan, mintha a Pilvax kávéházban lennénk baz*eg!” Tényeg olyan volt.

Ezúttal senki nem hugyozta le a stadion oldalát, az első pillanattól az utolsóig úgy működött minden, ahogy működnie kell. A stadion praktikussága és letisztult formái tökéletes hátteret adtak a magyar csapat letisztult, sallangmentes játékához: ez a nagybetűs csapat elfáradt mindkét meccsen a koncentrálásban, mégis minden egyes pillanatban élvezte a szurkolók bizalmát. Az emberek ünnepelni jöttek, mert volt mit ünnepelni: azt a szellemi-lelki atmoszférát, amit ez a csapat Rossival az élen megteremtett magának. Ennek az atmoszférának a viszfénye köszönt vissza 65 ezer magyar ember arcán körös-körül: ragyogott az egész stadion.

Fantasztikus érzés, hogy tényként kezelhetjük: ezentúl hatvanezres meccseket fogunk rendezni. Megvan a csapat, megvan a stadion, megvan az igény. A rendezés is jobb volt, mint például Lyonban, 2016-ban, ahol órákig kellett a lángoló aszfalton várakoznunk a portugál meccs előtt, aztán hirtelen egyszerre engedtek be mindenkit. Máshogy hangzik a riaria, máshogy szól a himnusz, más a hangerő, más a volumen: a Puskás Aréna világszám. És a miénk!

A küzdőszellem, a tudatosság, a realitásérzék megérkezett pár éve a magyar csapat játékába, a játékosok szívébe és ott is maradt.

Jó érzés volt magyarnak lenni mindkettő hazai meccsen.

Lehet, hogy Niedermüller Péter most sem büszke, nem tudom. Viszont az, hogy többé kevésbé levetkőztük a 90-es és kétezres évek kutyaszaros, pörköltszaftos hangulatát, azt ebbe a teltházas stadionba belépve lehetett igazán átérezni. Az egész ország teljesítménye áll a változások mögött: fölösleges politizálni, elég körbenézni és summázhatjuk a földi élet egyik alapszabályát: ami van, az van. Szerintem ennyi az egész.

Kicsit olyan mindez, visszautalva a kávéházas hasonlatra, mintha a Pilvax-béli, 2016-os forradalom után megnyertük volna a szabadságharcot is.

Az élniakarás győzött a búbánat fölött. A nemzeti összetartozás a kisstílű politizálás fölött.

Győztünk már kedd este is, úgy, hogy kikaptunk: őrizzük meg a pillanatot. Kialakult egy biztos alap, egy, az elmúlt évekig ismeretlen minőség a Kárpát-medencében. A magyar labdarúgás ennek a változásnak a zászlóshajója. 

Aztán szombaton, nemrég döntetlent játszottunk a világ legjobb válogatottjával a Puskás Arénában. Sem szavakkal, sem színekkel, sem hangszeren, sem elmutogatva: lehetetlen érzékeltetni, hogy mi zajlott a stadionban az első pillanattól az utolsóig. Mert az első perctől kezdve érezni lehetett, hogy ez valami más. Olyan valami, ami a portugálok elleni helytállásnál is erősebb: non plus ultra, igazán magyar és különleges. A hangorkán, ahogy az utolsó tíz percben a kisgyerekektől az ultrákig, meg a mögöttünk szurkoló német lányokig mindenki állva üvöltött, az utolsó hangszálig...na, ezeket nem lehet dokumentálni. Ahogy a lefújás után percekig senki sem mozdult. Ahogy kifelé a stadionból, végig a Dózsa György úton ezrek énekeltek és a francia szurkolók megtapsolták a magyarokat és nekünk is barátságosan, elismerően integettek.

A csoda bevonult a stadionba!

Elkaptuk a világbajnokot, de ezt a csodát megérdemeltük és mi magunk vertük ki a sorsból. Több mint harminc éve vártam erre a pillanatra.

Fotó: MTI

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 93 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
jánosbácsi
2021. június 20. 09:50
Nem kellene túlértekelni egy EB csopormérkőzésen elért döntetlent. A portugálok simán vertek bennünket az utolsó percekben rúgott gollókkal. Milyen csapat az amelyiknek az utolsó percekben három gólt lehet rúgni. Szerintem megyei harmadik osztályú csapat. Az is feltűnt, hogy igazából sem a portugál, sem a francia csapat nem tudta megmutatni azt amit tudnak. A tegnapi portugál német mérkőzésen álomfutbalt mutattak be a csapatok ,olyat amit a magyar pályákon évtizedek óta nem lehet látni. Nem rugdosták egymást, nem akarták eltörni egymás lábát. A közönség sem volt olyan mint egy vérre szomjazó barbár horda. Szerintem a fő gond az, hogy a magyar csapatban nem futballisták hanem favágók futballoznak akik ugyan küzdenek de ennek semmi köze az igazi látványos futballhoz. Mindenesetre jó lenne ha a sajtó és a politikusok nem hergelnék az embereket, hiszen ők is tudják, hogy a magyar csapatnak halvány reménye sincs a továbbjutásra. Nem véletlenül mondta a legnagyobb magyar humorista már több évtizeddel ezelőtt. "Figyelj, haver! Kis focistám! Szerinted az új stadiontól megjavul a foci? Öhöm. Ha Mari néni szarul főz és adok neki Zepter edényhalmazt, attól finomabb lesz benne, ami szar?”
antioxi
2021. június 20. 08:50
A kiváló előkészítésről, a beléptetési szervezésről és a hideg sörökről a Puskásban se feledkezzünk el.
teljesenertelmetlen
2021. június 20. 01:18
Orbán felépített egy stadiont. Az ellenzék köpködte. Orbán felépített egy csapatot, amelyik kijutott az EB-re. Az ellenzék köpködte. Orbán elsőként győzte le a járványt, ezért teltházas EB meccseket lehet játszani az új stadionban. Az ellenzék köpködte. Remélem, sikerül elvinnünk az EB döntő szervezését, amikor az egész világ Orbán teljesítményét fogja nézni. És remélem, hogy tavasszal megnyeri a választásokat, és végre leszámol ezzel a hazaáruló csúszómászó bandával.
vtznmnksr
2021. június 19. 22:53
Ma ismét jó volt magyarnak lenni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!