A küzdőszellem, a tudatosság, a realitásérzék megérkezett pár éve a magyar csapat játékába, a játékosok szívébe és ott is maradt.
Jó érzés volt magyarnak lenni mindkettő hazai meccsen.
Lehet, hogy Niedermüller Péter most sem büszke, nem tudom. Viszont az, hogy többé kevésbé levetkőztük a 90-es és kétezres évek kutyaszaros, pörköltszaftos hangulatát, azt ebbe a teltházas stadionba belépve lehetett igazán átérezni. Az egész ország teljesítménye áll a változások mögött: fölösleges politizálni, elég körbenézni és summázhatjuk a földi élet egyik alapszabályát: ami van, az van. Szerintem ennyi az egész.
Kicsit olyan mindez, visszautalva a kávéházas hasonlatra, mintha a Pilvax-béli, 2016-os forradalom után megnyertük volna a szabadságharcot is.
Az élniakarás győzött a búbánat fölött. A nemzeti összetartozás a kisstílű politizálás fölött.
Győztünk már kedd este is, úgy, hogy kikaptunk: őrizzük meg a pillanatot. Kialakult egy biztos alap, egy, az elmúlt évekig ismeretlen minőség a Kárpát-medencében. A magyar labdarúgás ennek a változásnak a zászlóshajója.
Aztán szombaton, nemrég döntetlent játszottunk a világ legjobb válogatottjával a Puskás Arénában. Sem szavakkal, sem színekkel, sem hangszeren, sem elmutogatva: lehetetlen érzékeltetni, hogy mi zajlott a stadionban az első pillanattól az utolsóig. Mert az első perctől kezdve érezni lehetett, hogy ez valami más. Olyan valami, ami a portugálok elleni helytállásnál is erősebb: non plus ultra, igazán magyar és különleges. A hangorkán, ahogy az utolsó tíz percben a kisgyerekektől az ultrákig, meg a mögöttünk szurkoló német lányokig mindenki állva üvöltött, az utolsó hangszálig...na, ezeket nem lehet dokumentálni. Ahogy a lefújás után percekig senki sem mozdult. Ahogy kifelé a stadionból, végig a Dózsa György úton ezrek énekeltek és a francia szurkolók megtapsolták a magyarokat és nekünk is barátságosan, elismerően integettek.
A csoda bevonult a stadionba!
Elkaptuk a világbajnokot, de ezt a csodát megérdemeltük és mi magunk vertük ki a sorsból. Több mint harminc éve vártam erre a pillanatra.
Fotó: MTI