Össztűz alatt Németország: nemcsak a kormány omlott össze, de az energiaválság is berobbant
A Scholz-kormány bukása csak nyitánya annak a válságfolyamatnak, amelybe Berlin az elmúlt évekbe kormányozta magát az elhibázott energiapolitikájával.
Jó-e nekünk a német klímapolitika exportja?
„Jót tett-e bármelyik »kedvezményezettnek« az amerikai demokrácia exportja? Ez a párhuzam erősödött egyre inkább bennem, ahogy olvasni kezdtem az új német kormány koalíciós szerződésbe foglalt energia- és klímapolitikai terveit. Jót tesz-e majd nekünk a német klímapolitika exportja?
A szociáldemokraták (SPD), zöldek (Bündnis90/Die Grünen) és szabad demokraták (FDP) alkotta új német kormánykoalíció pártjai a napokban megkötötték a koalíciós szerződést. A 178 oldalas dokumentumban 196 alkalommal fordul elő a klíma kifejezés, a klímapolitikai fejezet teszi ki a teljes terjedelem majd negyedét. Önmagában is beszédes, hogy a Zöldek vezette gazdasági és klímaügyi minisztérium vezetője egyben a kancellárhelyettes is és emellett olyan tárcák fölött diszponálnak zöld politikusok, amelyek kulcsfontosságúak a mai világunkban: külügyminisztérium, táplálkozási és mezőgazdasági minisztérium, környezetvédelmi minisztérium, valamint a család- és nőügyi minisztérium.
Mi olvasható ki mindebből? Nem finomítgatom, mert minek? Egy egészpályás zöld letámadás várható, hiszen a német zöldek küldetéstudatosan, az Európai Egyesült Állomokban való felsőbbrendű hit által felvértezetten igyekeznek majd megtörni a másképp gondolkodók ellenállását, célzott fegyverként használva az újonnan bevezetendő karbonadókat és karbovámokat, valamint a konszenzusra törekvés helyett az egyszerű többségi szavazásokat. (Zárójeles megjegyzésem: szép kis történet ez is, mára ide jutottak a bázisdemokráciát hirdető, eleinte pártosodni sem akaró Zöldek.) Ebben a szociáldemokrata kancellár Olaf Scholz sem fogja tudni, vagy akarni megakadályozni őket. A legfontosabb gazdasági tárcák birtokosaiként egy-az-egyben közvetíthetik a németek ágazati zöldítési elképzeléseit a szintén zöld külügyminisztériumon keresztül Brüsszelbe, ahol ezek legtöbbször egy-az-egyben válnak a Bizottság elképzeléseivé. Csak nyelvi fordítás kérdése az egész, lásd a német hidrogénstratégia esetét az európaival.”
Nyitókép: Kenzo Tribouillard / AFP / POOL